Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán
kősullyal ellátott ágasbogas fa. Szeged vidékén katka a neve: "többnyire négy nagyobb horog vasmacska alakba kötve, van azonban a fentőhöz hasonló is, mégpedig két böncső vel /süllyesztőkő/ terhelve." A taktaszadai halásznak nem volt fentője, nem volt katkája külön, hanem egyszerűen egy görbitett villával látták el a horog kiemelésének munkáját: "a horgot görbe villáv al szedtük fel. Saját magunk csináltattuk, dirrekt arra, hogy mikor fenekes horo ggal halásztunk és rajta vót a hal a horgon, lent alul a viz fenekin, odamentünk a csónakkal, alá tettük a görbe villát, felhúztuk és beemeltük a csónakba'VCsonka J./. Fejsze, mint halászszerszám . A lassú folyású Takta hamar befagyott s"mikor a viz jégpáncél alá került, akkor alkalmazták a fejszét, mint halászszerszámot: "Vót olyan idő, hogy vastag vót a jég és megbóduit a hal és mentünk a jegén végig, láttuk, hogy itt is egy potyka, meg ott is, a fejsze fokával odaütöttünk, ahol a hal a jég alatt látszott, hogy megbóduljon, azután belevágtuk a fejszét a jégbe, kivágtuk a bódult halat. /Iván J./.Ez az ütőhalászat nemcsak télen divott, hanem olyankor is, mikor a szerencsi cukorgyár beleengedi a szennyvizet a Taktába, fekete lesz a mérgezett viz, mint a tinta és a halállomány nagyrésze elpusztul. A kisebb halak óriási tömege a partszegélyhez vergődve, ott döglik meg, vannak azonban nagyobb halak, melyeket a mérgezett viz nehezebben pusztit el s ezek ott vergődnek a parthoz közel, megbódulva. Ilyenkor a falu épkézláb lakói botokkal, fejszékkel, kosarakkal felszerelve leselkednek a parton s a nagyobb halakat agyonverik, kikaparják a vizből, sokszor egészen nagy példányokat is és a méregtől fertőzött halat elfogyasztják. -63•
