Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

élesítettük és egy olyan méter húsz centis nyelet tettünk bele, avval jegeltünk óvatosan, hogy el ne törjük a lészát. Ugy vágtuk ki a jeget, hogy a mereggyüt nyugodtan tudjuk forgatni és a halat nyugodtan ki tudjuk venni belőle. De ezt mindennap csináltuk, mer ha nem jegeltünk volna, hogy nem tudtunk volna véle boldogulni." /Csonka Hatóságilag tilos volt, mégis olykor a lészával az egész folyót átkötötték: "tiz rekeszt átérte az egész Taktát." /Iván J./. A lészával szép nagy fogásokat csináltak olykor nyáron is, olykor télen is. Csonka Józsefnek egyetlen téli alkalommal olyan zsákmányt adott a lésza, hogy két szekér halat vitt a piacra. A verse /varsa/ különösen alkalmas volt a taktai halászatra. A kárász, compó a varsa főhala szívesen tartózkodott nagy tömegekben a hináros, alacsonyvizü taktai vizekben. A taktaszadai halász legalább húsz saját készítésű versével dolgozott: "A verse madzagbul készült. Ugy csináltuk, hogy megkötöttük előbb a versefar

t, a versét egy szemre kezdjük, három szem hozzá s akkor mindég szaporiccsuk annyira, hogy a vége negyven szemre megyén a kerületi. És akkor elkezdjük fogyasztani, ugy, hogy nyolc és fél szem hosszú a versikéj

e bent, amibe a hal beleúszik. Aztán mikor ez megvan, az elejit kezdjük csinálni hozzá, az megyén mindég fellyebb és ötven szemre, vagy hatra haggyuk meg és akkor, mikor kész van, kössük hozzá a szárnyat, egy szemen kezdjük és huszonöt szem széles lesz." /Iván J./. A taktaszadai halászok közt neves versekészitő volt a Csonka család, az öreg János és fia József, aki igy készítette a versét: "Az anyám guzsalyra kötötte a kendert, mer a kenderbül ami fo• -52-