Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

is fognak, de a Taktában csak tiz-tizenöt dekásakat, legfeljebb negyedkilós példányokat. Bojinkeszeg

. "tiz-tizenöt centi hosszú vastag husu hal." Veresszárnyu keszeg

. M

kilenc-tiz darab ment egy kilóba'VCsonka József/. Vékonykeszeg. "A galóca képéhez hasonló az állása" /u.ő./ Durbincs

. "Jóézü, de szúrós hal. Ha az ujjat megszúrta, az kigyült. Nevezték rágón

ak is. Inkább a kacsának adtuk, hizott tüle jobban, mint a tengeritől." /u.ő./ Harcsa. "A kis harcsát ugy hittük; harcsapundra. /u.ő./ Kárász. A Takta fóhala. Hazánk legigénytelenebb hala, szépen tenyészik olyan vizekben is, melyek más hal számára nem alkalmasak. "A legfinomabb halak közé tartozik, jobb a harcsánál is, nem ful le, ha télen nem lékolik is a vizet." /u.ő./ Potykakárász. "Olyan gömbölyű pénzeshal. Potykaivadék ez jobban, de tiszta kárász nézete van, csak a feje potyka állású. Két-három egy kiló." /Iván János/. Csuka. "A ponty mellett ez vót a legtöbb a Taktában, vót olyan verse, hogy még tizenhét is vót benne, félkilóstól két kilóig /u.ő./i "Fogtam én belőle tizenhárom kilóst is. A háta be vót mohotkásodva." /Csonka J./ A csukának két fajtája volt a Taktában: a mátyási csuka, amely februárban ivott és a tarkahátu csuka

, mely márciusban ivott. Sügér

. "Sok vót, jóézü apró hal, kirántva szerettük, jó kemény húsa van. /Iván J./. Compó. "Kitűnő hal. Fényes, akar a tükör, nehezen gyün le rula a pénz" /u.ő./. "Piros szeme van, sárgásbarna szinü, ap• -44-