Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán

használatos tányérokat tartották. A kihúzható fiók egyik részében az evőeszközöket és a foltnakvaló ruhát tartották, mig az alsó két fiókos részben a ruhaneműt vagy élelmiszert és a megszelt kenyeret tárolták. Napjainkban ezek a bútorok már igen kevés helyen találhatók meg. Általában kiszorultak a nyári konyhába, vagy egyrészük abba a lakóhelyiségbe, ahol a család napközben tartózkodik. Legnagyobb részük azonban az enyészeté lett. Egy darabig még őrizgették, azután pedig tűzre való lett belőlük /11-12. kép/. A pitvar berendezése is alakult a már emiitett három korszakban. Az első, a régebbi időszak ugyancsak az 1920-as évekig tart, de nevezhetnénk ezt az időszakot a szabadkéményes időszaknak is. Ekkor ugyanis a pitvar alapterületének a felét a szabadkémény és az alatta levő kemence foglalta el. A kemence tetején szabadtüzelésre alkalmas tűzhely volt kialakítva. Éppen ezért a pitvarban csak az étkezések idején, tavasztól-őszig tartózkodott a család. A tárgyak nagyrésze a pitvarban a falra került. A szobába nyiló ajtó fölött helyezték el a szakajtókat, fatálakat szögekre akasztva. A szabadkémény felé eső falrészen volt a helye a kalács és sütemény sütésére használt tepsiknek. A főzéskor használatos cserépfazekak és egyéb edények a kemence hátsó részén voltak lerakva. A pitvarban a szoros értelemben vett bútor nem is található. Egy lóca, 1-2 házilag készitett kis szék vagy sámli és egy telázsi volt az összes bútorzat. A telázsi polcain tartották a főzéshez szükséges anyagokat, edényeket. Néhány helyen a pitvar ajtó melletti sarkában volt a mai mocska, a daráló. A telázsi felett volt a falra akasztott kanálos. -35-