Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán
A tárolóbutorok alakjának és formájának tekintetében ugyancsak három időszakot különböztetünk meg. 1920-ig tárolóbutorként kizárólag a nagyládá t és a karosládá t használták minden háznál. A húszas évek végére kezdett elterjedni a komót, teljesen kiszoritva a nagyládát. A komót terjedésével egyidőben bizonyos változás történik a bútorok szobai elrendezésében. A sarokból az ágy hátrább került, a komót pedig átlósan a sarokba ugy, hogy ott egy háromszögű üres rész keletkezett. Ez sem maradt azonban kihasználatlanul, mert itt mivel a földön aránylag hűvös volt, az aludttejnek szánt tejet a tejescsuprok kal itt tartották. A komót 120-130 cm magas, 90-100 cm széles 3-4 fiókos szekrény volt . libben az asszonyok ruháit, fehérneműit, a férjhezmenő lány stafirungját tartották. A tetejére poharakat , tányérokat raktak, de itt tartották a későbbiek során - amikor már mestergerenda nélkül épitették a házakat - a háznál levő könyveket, bibliát, zsoltárt, az öregek szemüvegét, a katolikus vallásuaknál pedig a különböző szentek porcelánszobrait. A harmincas évek végén a komótot is felváltja a sifony és a kredenc. Az akkori idők sifonyja hasonlitott a mai szekrényekhez azzal a különbséggel, hogy alul egy kihúzható fiókja volt. Általában a lakásban vagy egymás mellé tették a sifony okat /mert rendszerint kettő volt belőle/, vagy a két sarokra állították egymással szemben. Ha kredenc is volt a lakásban, akkor az a két ablak közé, vagy a sarokba került. A kredenc tulajdonképpen olyan volt, mint egy mai kombinált szekrény. Alul két ajtaja egy-két polcos részt zárt be, felette volt egy kihúzható fiók, legfelül pedig egy nyitott polcos rész középen beépített tükörrel. A fslső nyitott polcos részen poharakat, csészéket és az étkezésnél -34-
