Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán

vályogtéglából rakott tűzhely került ennek a tetején vasplatnyival, de később, néhány év múlva ezt is felváltja a lemezből készült csikómasina. A kabola felszámolásával felszabadul egy bizonyos terület, a lakásban. A masina háta mögé, a falhoz került egy telázsi, amelyben tányérokat, a főzéshez szükséges edényeket tárolták. A fal belső oldalára pedig vagy egy karosládát tettek, vagy pedig egy házilag készitett fekvőhelyet, a dikót, melyet nappal házilag szőtt pokróccal takarták be és ülőhelynek, heverőnek használtak. Tárolóként használták a falba épitett kis szekrészt is, a fiikét

. Ez egy kis, három- négy polcos szekrényke volt. Vagy ajtaja volt, vagy csak egy függöny takarta el. Tejfelt, vajat és a főzéshez szükséges fűszereket, egyéb dolgokat tároltak benne. Ha kisgyermek volt a háznál, akkor kiegészitette még a berendezést a bölcső, melyet rendszerint az anya ágya előtt tartottak. Mikor a gyermek már állni kezdett, akkor pedig az állóka is a házba került. Az állóka négyzetalaku deszkából készült alacsony, négylábú szék volt, melynek a közepét köralakban kifűrészelték. A gyermeket ebbe állitot ták bele. A köralaku lyuk csak olyan volt, hogy a gyermek bár szabadon mozgott benne, de a kezét nem tudta maga mellett ledugni, és igy sem ki nem bújhatott belőle, s el nem eshetett benne. A református családoknál az ajtóval szemben levő falon a két ablak között a nagytükör helyezkedett el, a katolikusoknál pedig valamilyen szentkép került ide. A tükör itt a jobboldali falra került, amig a reformátusoknál ugyanitt vagy a katonai szolgálatból hozott kép, vagy a konfirmáltak emléklapjai voltak. A falon sorban íestett tányérok függtek. Ezenkivül a falak diszitéséhez tartozott a Háziáldás és néhány családi jellegű fénykép.