Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán
A szoba jobb és balsarkában elől egy-egy ágy helyezkedett el. Az udvar felőli sarokban álló ágy végében az ablak alatt volt a helye a nagyládának, vagy ahogy itt nevezték, a magossládá nak. Székeket az asztal körül nem tartottak, ezeknek a helye a magasra vetett ágy oldalánál volt. A belső sarokban álló ágy végében vagy még e gy ágy» vagy pedig egy második karosláda helyezkedett el. Ha a családban sokan voltak - márpedig abban az időben ez szinte általános volt -, akkor még szükség volt fekvőhelyre. Éppen ezért használták a nappal ágy alá betolható kerekesdikót , vagy ahogy másként is nevezték, a Jolikát. Ezt házilag készítették. Az ágy méretének megfelelően négy deszkát összeszegeztek, rövid lábat készitettek alá és a lábakat kis kerekekre szerelték fel. Este lefekvéskor kihúzták az ágy alól, reggel pedig visszatolták. A lakásban csak gyerekek, lányok és felnőttek aludtak. A legényfiuk hálóhelye az istálló volt, vagy nyáron a kec, az istálló elé deszkából vagy nádból készitett szénatároló. A gyermekágyas asszony ágyát 3-4 hétig elfüggönyözték. A padlásba lepedőt függesztettek fel ugy, hogy a gyermekágyas asszonyhoz nem lehetett belátni. Ezt a függönyt szúnyogháló nak nevezték. Mivel tároióbutor csak kevés volt egy-egy házban, ezért tárolásra használták a mestergerendát is. Itt tartották a kenyeret, a családban található könyveket /kalendáriumot, ima- és énekeskönyveket, bibliát, stb./, késeket, ollót, borotvát, stb. Az ünnepi lábbelit, a nők ünnepi ruháját, a megfont fonalat a háznak a tűzhellyel ellentétes oldalán a gerendára felszerelt rúdon tartották abrosszal bekötve, hogy védjék a portól. Az 1920-as években a házberendezésben bizonyos változás következik be /10. kép/. Kikerül a lakásból a kabola, helyéré vagy