Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy György: Régi lakóházak berendezése Karcsán

Az ajtóval szemben, a szoba első részében a fal mellett állt a két ablak alatt a karosláda, s előtte volt az asztal. Az asztal alatt volt az ivóviz tárolására használt korsók helye. Az asztalt mindig letérhették. Hétköznap hurcoló-abrosszal, vasárnap pedig felszedett csiku pamutabrosszal. Áz asztalon napközben csak egy vizespoharat tartottak. Az asztalfiókban - ha az asztal fiókos volt -, volt a helye a késnek, az evőeszkezttelfes néhány szerszámnak /pl. harapófogónak, metszőollónak, stb./. Munkát az asztalon nem végeztek, csak disznóvágáskor. A gyúrást például a karosládán végezte a háziasszony. Ha valaki meghalt a\házból, akkor a temetés utáni este egy pohár vizet és egy törölközőt tettek az asztalra, hogy a néphit szerint visszatérő halott a hosszú ut után megmosakodhasson. Az asztalnál általában ünnepnapokon és hétköznapokon, télen-nyáron, minden nap étkeztek, ha otthon került sor az étkezésre. Hagyományos volt egy-egy családon belül étkezésnél az ülésrend. Általában az asszonyok igen ritkán ültek asztalhoz az étkezések idején. Az asztalnál a főhelyet mindig a családfő foglaltak el. Ez a hely az asztal közepén, a karosládá

n volt. A családfő mellett ültek a fiai, mégpedig jobbról az idősebb, balról a fiatalabb és igy tovább. Ha a legidősebb fiu nős volt, akkor annak a gyermekei az apjuk jobboldalán foglaltak helyet az asztalnál. Ez az ülésrend csak akkor változott meg, ha a családhoz vendég érkezett. Ilyenkor a vendég a családfő jobbjára, vagy baljára került. Nagyobb összejöveteleknél, pl. lakodalomban az asztal egyik szélén a férfiak, a másik szélén pedig a férfiakkal szemben az asszonyok ültek, Ma már ez az ülésrend a múlté, az asszonyok is az asztalhoz ülnek az étkezések alkalmával. -31 -