Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

zesvas alá. Az így pirult pirítósnak is kellemes és különleges jó ize van. Sokan szalonnasütés előtt ily módon pirították meg a "csupasz" kenyeret és a pirított kenyérszeletekre csurgatták sütéskor a zsírt. Elvétve ma is szokásban van e pirító használata. Nem volt biztonságos vele a pirítás, mert a kenyér könnyen leeshetett és a zsir is elcsepegett. Jobbak voltak a tepsis piritók. A kör-, vagy négyzetes alakú kenyérpiritótepsik /44-45. kép/ általában 0,5-0,6 mm-es lemezből készültek, a nyél pedig általában 8 mm-es köracélból. A kenyeret zsíros felület ével felfelé nézve tették a tepsibe, melyet nyelénél fogva a melegítő tárgy fölé helyeztek /kovácstüzhely , a hengerek közül kifutó 800-900 C hőmérsékletű hengerelt szál, vagy az e célra melegített vasdarab/. A kenyér felmelegedése után a zsír egy része a tepsibe folyik és azt a kenyér alsó,zsírral meg nem kent felülete magába szívja és megpirul. Ezután a kenyeret megfordítják és felső felülete is pirulni kezd. A pirítás mértéke egyenként változó, ízlés szerint. A tepsiben való pirítás előnye a drótból készített kenyérpiritóval szemben, hogy itt nem következik be zsírveszteség. Az első világháború alatt, de még később is, a gyár dolgozóinak - már aki igényelte - burgonyaszükségletéről a gyár gondoskodott. A gyár területére beérkezett vagonok az élelmezési raktár előtti vágányra lettek beállítva. A burgonyának raktárba való elhelyezése alkalmával, az átlapátolás során sok burgonya került a vagonok alá, melyet az élelmes finomhengermüi gyerekek /vasirók, kenők/ összeszedtek. Megmosták és a kemence tetején forró homokban, vagy a széntüzelésű kályhák forró hamujában megsütötték. A szép, ropogósra sült krump- 281 -