Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

Ez az un. "kovács módon" való szalonnasütés. A szalonnasütőfogó csőrrészét megfelelő hőmérsékletűre melegítik, majd közé teszik a szalonnaszeletet. A fogószárak enyhe szorítása után a szalonna pirulni, a zsir pedig folyni kezdett. A forró zsírt az elkészített kenyérszeletekre csurgatták, melyek nyáron zöldhagymával, apróra vágott hagymaszárral, paprika- é s paradicsomszeletekkel voltak terítve. A finomhengermüben volt olyan hengerészfogó, amely megfelelt a szalonnasütés céljára. Bárrailyen módon is sütötték a szalonnát, a lehetőségekhez képest igyekeztek "megadni a módját". A szalonnasütés mellett a kenyérpiritás számtalan formája honosodott meg a gyárban. A legegyszerűbb az e célra drótból készített, fogóval ellátott kenyérpirító, vagy ugyancsak az e célra feketelemezből készült tepsi segítségével történt. A drótból hajlított kenyérpirító 743. kép/ készítése nem igényelt nagy képzettséget. Ugyanis a 6 mm átmérőjű acélhuzalból, megfelelő hajtogatással képezték ki a piritófejet, erre helyezték a pirítandó kenyérszeleteket. A huzal két végének összecsavarásával alakították ki a nyelet. Leggyakrabban zsiroskenyeret pirítottak rajta. A zsiroskenyeret zsiros felével fölfelé helyezik a piritófejre és a hengersorból kifutó izzó szál, vagy az e célra melegített vasdarab fölé tartják. A hő hatására a zsir megolvad és a kenyér magába szívja. Ezután a kenyérszeletet megfordították és a másik, zsiros oldalát is megpirították. A zsiroskenyér pirítás másik módja, araikor az acélhuzalból készült piritóra helyezett zsiroskenyér szeleteket nem a tüzes szálak fölé tartják, hanem zsiros oldalával a tü-280-