Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

tek. Az utóbbit a háziasszonyok ugy készítették, hogy a közepes nagyságú uborkát a megmosás után négy cikkbe behasították, 5-6 literes uborkásüvegbe megfelelő fűszerezés mellett - kapor, hagyma, meggyfalevél, só, stb. - berakták. Az igy gondosan fűszerezett uborka tetejére jött a kovász, vagy pirított kenyér, melyek az erjedés által a kellemes savanyu ízt létrehozták. Gyakori volt a piros paradicsom nyers fogyasztása, amit a századforduló utáni évtizedekben kezdtek szalonnához és zsíroskenyérhez enni. Kezdetben a félig érett "zsendültet" fogyasztották, de később szivesebben ették az éret piros paradicsomot. Télen vöröshagymát, savanyu uborkát, savanyu zöldparadicsomot, ivóbögrében hozott hordóskáposztát fogyasztottak. Szívesen ették reggelijük mellé a fokhagyma cikket is. Különösen az idősebb korosztályhoz tartozók ugy tartották, hogy a fokhagymának értágitó hatása van, csökkenti az érszükületi bajokat. A szalonna elfogyasztása után a megmaradt szalonnabőrt a nyárs hegyére tűzték és megpirították. A disznóölés utáni időszakban hurka, kolbász, abároltszalonna, tepertő, disznósajt tette változatosabbá a munkások étkezését. Igen elterjedt és még ma is használatos módja a szalonnasütésnek a tepsi

ben való sütés. A feketelemezből készített, nyéllel ellátott kisméretű tepsibe szeletelt nyersszalonna - gyakran kolbász szeletekkel ízesítve - tűz- vagy tüzes vas felé tartva, szépen megpirul. /Hagymát is szeleteltek a zsírba./ A tepsiben levő zsirt bicska, vagy kis hegyes kés hegyére szúrt kenyérszeletekkel mártogatták ki. Szalonnasütó fogóv

al /42. kép/ is sütöttek szalonnát, főleg a kovácsmühelyekben, ahol a fogót el tudták maguk készíteni. -279-