Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

AZ ÓZDI VASGYÁR MUNKÁSAINAK • TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAIHOZ Vass Tibor Mivel a gyár Ózd közepén terül el, a helybeli dolgozók minden nehézség nélkül érkeztek a műszak megkezdése előtt munkahelyeikre. Reggelijüket újságpapírba csomagolva, a hónuk alá csapva, vagy zsebretéve hozták magukkal a gyárhoz közellakók. Volt, aki a reggelit piros étkendőben, vesszőkosár bárt, nyitott- és fedeles vasszatyrokban, sőt maguk, vagy cipészek által tenyérvédő borbői készített táskában is hordta. De nem volt ritka, hogy a katonaságtól kiselejtezett, un. kenyérzsákban hordták hátra, vagy vállra vetve azt. A piros kenyérkendó volt a kenyérszeletek leggyakoribb csomagolóeszköze. A piros szin azért is terjedt el és bizonyult megfelelőbbnek a fehérnél, mert az elpiszkolódás nem látszott annyira rajta, A vesszőkosár rendszerint fűzfavesszőből készült fedeles-, vagy fedélnélküli formában /35 kép./. A helybeliek és a közelebb lakók legnagyobb része nyitott vasszatyorban hordta az élelmét a munk&salyi étkezéshez, kb. az 19201925-ös évekig. Ezen vasszatyrok a gyárban készültek, barkácsolással. Feneke és két véglapja vékony deszka, ehhez lett szögelve a két lemez oldallap, melyek drótból hajlitott hordozó fülekkel voltak ellátva. Hazavitele nem okozott gondot, este - a -271 -