Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

műszak végén - egyszerűen kézbentartva kisétált vele a gyárkapun. A szakmunkások fedeles vasszatyrot /36. kép/ készitettek. Ez annyiból volt előnyös a nyitottal szemben, hogy nem kellett az edények letakarásához újságpapír, vagy vászon szalvéta. A másik előnye volt , hogy tartalmához nem fértek hozzá a férgek, bogarak, patkányok, melyek a rendszeres irtások dacára is elszaporodtak a gyárban. /Különösen a hengersoroknál, ahol számukra táplálékot biztosított a hengercsapról lehulló, azok kenésére használt szalonna./ Elkészítése a nyitott vasszatyortól nagyobb szakértelmet igényelt. Általában 0,6 - 0,7 mm-es lemezből készült. A hosszirányú lapjai szegecseléssel voltak az oldallapokhoz erősítve. Az egyik hosszirányú oldallap két fél darabból volt kiképezve és csuklópánttal összekötve. Csak az alsó fél lap lett az oldallaphoz szegecselve, a felső fél volt a nyitható rész, mely a felső lap körvonalához zárult. A vastáska hosszirányú felső 2 sarkai legömbölyítettek voltak. A folyékony reggeli szállítására a kávéskanna /kandli/ szolgáit /37. kép/. Ez 1/2 liter űrtartalmú, kékre zománcozott és fedéllel ellátott, hengeres edény volt. A kor edényiparának egyik jellegzetes és a fogyasztók által igényelt darabja. Tartalma rendszerint tejeskávé, feketekávé /cikóriából/, vagy tea. A vidékiek számára a nagy távolság miatt a folyásmentesen nem zárható "kandli" alkalmatlannak bizonyult. Ezért a tejet, vagy kávét üvegekben hozták. Gyakori volt - főleg az I. világháború alatt - a kulacs használata is. A "betyárkoszton" élők, a környékről mindennap hazajárók élelmüket háti- és oldaltarisznyában /vászon, illetve bőr/, kü-