Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

Szabó a társasmunkák közé azokat a munkákat sorolta "amelyekben megvan a szervezettségnek valamilyen állandó, ismétlődő vonása, s ugyanakkor a munkavégzésért nem kapnak pénzt, vagy munkabérértékü részesedést a munkában résztvevők". A társasmunkák - megállapítása szerint - azért jöttek létre, "hogy a közösség tagjai a gazdasági szükség kényszerítő hatására egymásnak segítséget nyújtsanak a munkában és ezzel a munkafolyamatot meggyorsítsák, megkönnyítsék, vagy azt szórakozási alkalommá is tegyék." Ezeknek figyelembevételével Szabó a következő csoportokba sorolja a társasmunkákat: 1 • Rituális célokat elősegítő társasmunkák. 2. Gazdasági szükség következtében létrejött társasmunkák. 3. Szórakozás miatt létrejött társasmunkák. 4. Külső organizációs erők hatására létrejött társasmunkák. Janó Ákos szatmári kutatásai alapján három csoportba osztja a társasmunkákat: 1. Közös érdekű. 2. Kölcsönös segítésen alapuló egyéni érdekű, kaláka-rendszerű. 3. Saját érdekű, társasösszejöveteli formájú. Ugy látszik azonban, hogy minden vidéken uj osztályozási formát , illetve rendet lehetne készíteni a társasmunkák csoportosítását ill tőén, mert ha Karcsa társasmunkáit a fenti osztályozási formákba akarnám elhelyezni, mindenütt találok olyan formát, amelyet el kell hagynom, ugyanis az itteni munka nem minden fajtája illeszthető be ezekbe a csoportokba. Éppen ezért a Karcsán és környékén végzett társasmunkákat az alábbi csoportokba sorolom: 1. Több ember egy valakinek végez segítségképpen valamilyen munkát. -246-