Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

református temetőbe temetkeztek ugy, mint a katolikusok, de minden megkülönböztetés nélkül. Legtöbbjük ugyanis református családból vált ki, a család temetőbeli helyére temették őket. Imaházuk a felszabadulás után épült. Temetőjük az imaház mögött van, alig 15-20 sirral. 1970-ben módosult a lakosság összetétele. A helyi termelőszövetkezet - a munkaerőhiány enyhit ésére - két cigánycsaládot telepitett a faluba. Telkibányán egyetlen országút vezet keresztül. Az ut mentén sem kereszt, sem sir nem található. A temetőn kivül egyetlen sirra emlékeznek: a legendás Szép Ilonka sirjára. A temető Ha a faluban járó idegen a "temetőt" keresi - bárkit kérdezzen is meg - a református temető felé igazitják útba. A templom és a temető a turistaforgalom központja lett. Az itt élők jóakaratú csodálkozással figyelik ezt az érdeklődést. Ahogyan a sok régi szokás, hagyományos munkafolyamat,munkaeszköz, ezek a fejfák is a mindennapok természetességével tartoznak hozzájuk. Szépnek tartják, most is ilyeneket állitanak először minden halottnak. De szemükben mégis a sirkő az elhunythoz igazán méltó emlék. A halálról természetesen beszélnek. Az idős emberek készülnek rá, megmutatják sirhelyüket. De egy-egy tragikus esemény belenyugvást sohasem szül. A Templomdombon van a temető teljes területe. Ezért belső terének elrendeződése a domborzat függvénye. Magja meg-217-