Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

közelítőleg kör alakú, melyet a régi várárok megmaradt vonulata hangsúlyoz. A várárok azonban csak a déli oldalon képezi a temető határát /27. kép/. "Temetőárok" fogalom alatt az emberek a várárok - a templomot két félkörívben közrefogó - vonulatát értik. Az észak-keleti és nyugati oldalon igen mélyen húzódó árok volt az erőszakos halállal elhunytak és az idegenek helye. A temetőárok funkcióját pedig két mélyedés vette át, melyek a vár részét képezhették. Ide kerülnek az elszáradt virágok, koszorúk. Az idősebbek emlékezete szerint sohasem volt kerités, a tisztelet a "rongálókat" is távol tartotta. Ritkán fordult elő olyan eset, hogy állatokat legeltettek volna itt. A virágokat sem szedik le, mert azt tartják, hogy aki a sírokról virágot tép, annak a családjában meghal valaki abban az évben. Néhány éve az egyháztanács kezdeményezésére a hivek közös munkával bekerítették a temetőt. Az északi, északkeleti és a déli oldalon drótkerítés van, máshol vadrózsa- és kökénybokrok képezik a természetes /növényi/ határt. A templom felé sugarasan vezet három ut. Dél-keletről egy ösvény, mely a temetőn kívül a sziklás domboldalban képződött árokban vezet a falu felé. A másik két ut mesterséges.Mindkettő a Hegyi útról nyílik. Fölfelé haladván az első északnyugati bejáratú, ez a főút. A másik északi irányú, ezt szintén Hegyi útnak, vagy "a hegyiek utjának" hívják. A kapuk fakeretre feszitett drótból készültek, melyekre átlós irányban is fektettek egy-egy lécet. A kapukon megvan a lakathoz tartozó vaspánt, de soha sincs bezárva.