Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

Tiszteletére harangoztak is. A templomba nem vett részt a hivő közönség, ámbár az ilyen alkalom eleve, ha templomhoz kötődik, nyilvános. Kötelező volt ezen részt venni a komáknak és a bábának is. Prédikáció nem volt, csak hálaadó ének és imádság. Az imásdságban hangsúlyt kapott az Isten iránti hálaadás, hogy megsegítette az Isten a szülő asszonyt. Sokszor elhangzott mondat volt az imádságban, hogy Isten a "

halál széléről hozta vissza az édesanyát"

. Ez a szép kegyességi szokás már kihalt, csak az emléke maradt meg. A templomi keresztelő nem volt szokásba, hangsúlyosabb volt a szülő anya hálaadása. A templomi keresztelő később lett ismertté. Ha a keresztelés a születésnappal esett egybe, vagy azt követő napon volt, nyilván nem volt semmi lakmározás. Idő se volt az előkészületre, hogy vendégeket fogadjanak. A későbbi időkben már a születés után egy, vagy két héttel később keresztelték meg a gyerekeket. Ezek már templomi kereszteiések voltak. Lassan a hálaadás elmarad, már a frissen szült asszony tiszteletére nem harangoznak. A hálaadás helyébe a vendégeskedés kerül. A templomi keresztelőig azonban a család vendégeskedésre készülődött. Főleg a gazdagabban készültek. Ilyenkor a tehetősebbek a papot is meghívták a keresztelői ebédre. A kevésbé tehetősek szerény keretek között intézték el a vendégeskedést. Ilyenkor a család a komák a meghívottak a legjobb ruháikat vették fel. A keresztelendő gyereket abban a ruhácskába vitték a keresztvíz alá, amit a keresztszülők vettek. Nem volt köt élező a keresztszülőknek ruhácskát venni, de ha vettek, így azt adták az újszülöttre. A keresztelési kegytárgyak a keresztelő pohár és a keresztelő tányér ónból készültek. A tányér még mindig meg- 210 -