Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

fordult, hogy a született kisgyerek kereszteletlenUl halt meg. Ebben az esetben a halva születésre kell gondolnunk. Ha ilyen szomorú eset mégis bekövetkezett, akkor a szülők azzal vigasztalták magukat, hogy "megmaradt az apja". Héten a keresztelést minden esetben a lelkész végezte,mint ahogy mindenütt ma is az végzi. A katolikus egyházban a bába is megkeresztelheti a gyermeket, ha a szükség ugy kivánja, és érvényesnek minősül. így, mivel Hét vallásilag református község a kisdedet a paróchiára vitték, ahol a lelkipásztor a keresztségét kiszolgáltatta. A régi öregek még emlékeznek arra, hogy a paplak melyik szobájába folytak le ezek a szent cselekmények. Az utcára néző, un. nagyszobába végezte a lelkész teljes liturgikus öltözetben a keresztelés szolgálatát. Az a paróchia nincs meg, mert a régi helyett 1973-ban uj épült. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a keresztelés nem mindig vasárnapra esett. Az újszülöttet a paplakra a bába, vagy a keresztanya, vagy valaki más rokon, vagy ismerős vitte el keresztelés végett. Az édesanya ritka kivétellel volt jelen a keresztelési szertartáson, hiszen gyerekágyi beteg volt. A nyilvános helyen utcán, szomszédba, stb. megjelenni illetlen dolog volt, rnig meg nem történt a hálaadás. Az első útja az anyának a templomba vezetett. A hálaadás napja nem mindig vasárnapra esett, sőt leggyakrabban hézközbe. A keresztelés a későbbi időkben elhúzódhatott a hálaadás után következett. A korábbi időkben egészen biztos, hogy a keresztelés volt előbb és utána a hálaadás. Mikor a frissen szült asszony felerősödött, akkor jött el ennek az alkalomnak az ideje. Az ilyen asszonyt ugy hivták, hogy a "felkelő asszony"

. -209-