Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

kéznek a gazdag Lőkös portára, meg is tudják mutatni, hol volt. Ma az a Tóth Dezső-féle udvar. Ha azt állitanánk, hogy a komaság feltétele az azonos társadalmi kategória volt, akkor nem volna helyes az állitásunk. Tudunk olyan esetről is, hogy Czigány Kúra Mátyás fiát Ferencet Lőkös László és felesége Dapsi Julianna tartotta a keresztviz alá, 1783-ban. A népszámláló ivén 1784-ben Lőkös László neve a nemesek között a második bejegyzésként fordul elő. A Lőkös név az un. szabadosok között nem szerepel. Tehát félreérthetetlenül állithatjuk, hogy nemes ember komáskodott egy cigánynyal. Ez az eset viszont csak egyszer fordul elő. Nem általános, hiszen magát a nemesi státust degradálta volna az ilyen eset, ha az gyakori. Megvan rá az okunk, hogy feltételezzük, hogy ez a nemes ember valamiféle szociális indíttatásból vállalkozhatott arra, hogy komaságba kerüljön Mátyás cigánnyal. Bizonyos okunk megvan arra, hogy a komaság intézményét valamiféle olyan jelenségnek tekintsük, amely arra volt hivatva, hogy a társadalmi, gazdasági egyenlőtlenséget valamelyest kiegyenlítse. Ha vallási mezben is, de szerepe volt ebben. Ma a komaság intézményének a tartalma egészen más, hiszen azt az a barátság határozza meg, amelyik esetleg a közös tanulmányok során, vagy azonos munkakör végzése, vagy a munkahelyi kapcsolatok alapján jön létre. Sokszor a komaság nem marad más, mint valamiféle hagyománynak az őrzése, ápolása, amelynek tulajdonképpen semmi köze nincs a valláshoz. Nem egyszer fordul elő, hogy a keresztszülők nem vallásosak, sőt egyenesen ateisták, de mégis hagyománytiszteletből, vagy egyéb okokból vállalják ezt a megtiszteltetést. Nézzünk néhány példát a -206-