Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

komaságra való felkérést. Ha visszautasítás történt volna, ugy az azt is jelentette volna, hogy a komának felkért személy nem akart "rokonságot" vállalni a felkérőkkel. A gyermek megszületése előtt már jóval megbeszélték azt, hogy ki lesz a keresztszülő. Ma már előfordulnak olyan esetek is, hogy a gyermek már javában él, de azért nincsen megkeresztelve, mert nincsenek még kiválasztva a keresztszülők. Az adatközlők helyesen emlékeznek arra, hogy a komaságban még a gyermek születése előtt megegyeztek, hiszen a keresztelés nem egy izben a születésnapon történt, vagy a rákövetkező napon, de semmi esetre sem vártak napokat. Nagyon kinos dolog lett volna a szülőknek akkor intézkedni a komaság dolgában, mikor a gyermek már megszületett. Ha létrejött a komaság, akkor módosult a beszélő viszony is. Akik ezidáig tegeztek egymást, ezután már magázódtak. Még abban az esetben is magázódtak, ha netalántán a legjobb barátok, vagy játszótársak voltak. A megszólitás "komám uram" és "komám asszony"-ra módosult. Az egyik adatközlő ugy emlékezik vissza, hogy még "a kedves" jelzőt is a megszólitás elé tették: "kedves komám uram, kedves komám asszony". Ugyanez az adatközlőnk elmondotta, hogy a magázódásnak nem a drasztikusabb, keményebb hangzású formája valósult meg az un. "

maga"

, hanem a tessékelésnek és a magázódásnak valamiféle összetétele. Pl. "Jöjjön beljebb kedves komám uram, tessék Ízlelje meg ezt a kis pálinkát." A komák rendszeresen meglátogatták egymást. Minden jelesebb ünnepen számítottak arra, hogy a komák felkeresik egymást« "Jelesebb" ünnep alatt a karácsony, húsvét, pünkösd -202 -