Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

értelmezendő. Persze máskor is voltak találkozások, de az előbb emiitett ünnepi jellegű volt. A komák, mint a gyermek, vagy gyermekek keresztszülei ajándékot vittek a keresztgyereknek, vagy keresztgyerekeknek. A mai értelemben véve meglehetősen szegényesek voltak ezek az ajándékok, hiszen pénz sem állott annyi a rendelkezésre, mint most és az igények sem voltak olyan nivósak, mint korunkban. Még az akkori tehetősebb keresztszülők sem vittek a keresztgyereknek, vagy keresztgyerekeknek igényesebb ajándékokat. Megtette ajándéknak az alma, dió, néhány szem cukorka, mézeskalács, néhány egyszerűbb játék. A gyerekek persze örültek a keresztszülők látogatásának, hiszen tudták azt, hogy mindig kapnak valamit. A paraszti társadalomban nem volt divat a névnapi köszöntő, így a keresztszülők, még a szülők sem tartották számon a gyerekeknek névnapját. Kivált, ha a névnap legnagyobb "dologidőre" esett, pl. káposztaplántázásra, aratásra, stb. A gyerekek a keresztszülőket keresztapám-keresztanyám-nak szólitották. Az adatközlők azt mondják, hogy a megszólítás nem módosult még abban az esetben sem, ha a keresztszülők a közvetlen rokonságból kerültek ki. A keresztgyerekek nem tegeztek a keresztszüleiket. Az egyik adatközlő azt is elmondotta, hogy amikor a keresztszülök megöregedtek, akkor a keresztgyérmek "öreg keresztapám- öreg keresztanyám"-nak szólitotta őket. Legalábbis adatközlőnk igy szólította, azonban nem tudjuk, hogy ez általános megszólítása volt-e az idős keresztszülőknek. Még megjegyezzük azt, hogy ha a komaság a testvérek, vagy unokatestvérek közül került ki természetesen tegeztek továbbra is egymást. Beszé dük, megszólításuk egymáshoz nem váltott át mag ázásba. Ők -203-