Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

honi környezethez való ragaszkodás olyan formában, amely régen meghatározta a gyermeknevelést. A fiatalság nagy része elmegy városba dolgozni, csábit ja őket a városi életmód. Amint kikerül a gyerek az iskolából, otthagyja szüleit, a fiatalok másképp akarnak élni, mint ahogy a szülők éltek annak idején, fiatal korukban. A 1A-18 éves korúak nevelése tehát községünkben kiesik a szülők hatásköréből. A családi nevelés szempontjából ennek káros következményei is lehetnek. Köztudott, hogy napjainkban a nevelés az egész társadalom Ugye. Sajnos, a szülők a nevelést sokszor jóformán az iskolára bizzák és háritják. Községünkben a gyerekek öt éves kortól iskolai előkészitőre járnak , - óvoda még nincsen. Az iskoláskortól a mindennapi tanulás mellett aktivan részt vesznek a közösségi életben /úttörő- és kisdobos-foglalkozások, szakkörök/. A munkára való nevelés terén is ujat hozott a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése községünkben. Amig a korábbiakban a családfő adta ki a napi munkát a család tagjainak, addig ma felelős munkavezető teszi ezt, mindenki a neki megfelelő - képességéhez illő - munkát kapja. Ezt kívánja az élet rendje az emberektől, igy a családoktól is. Megállapítható tehát, hogy községünkben a családi nevelés hagyományainak sok régi formája megszűnt. Amelyek élnek még, sokkal tisztábban, tudatosabb formában jelentkeznek, mint bármikor. -200-