Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

KOMASÁG ÉS KERESZTELŐ HÉTBEN Kelemen Imre A komaság Héten a komaság intézményét nagyon komolyan vették. Ha a koma és a komaasszony a rokonság közül választódott, akkor a rokoni kapcsolat méginkább elmélyültebbé válott. Lehetett "idegeneket" is hivni komáknak, és ha a meghivást a felkért elfogadta, egyúttal már meg is történt a rokonná való fogadás. Hiszen a komaság rokonságot is jelentett. Sőt az egyik adatközlő azt is elmondja, hogy: "sokszor a koma még a rokonnál is többet jelentett, hiszen arra mindig lehetett számitani, ha jött a temetésre és segitkezett abban, amit tenni kellett. Sokszor többet ért a testvérnél is." Az idegen kifejezést nem a szó valódi értelmében kell értelmezni. Inkább esetünkben valami olyan állapotot jelöl meg, aki ismeri ugyan a családot annak rokonait, stb. de vérszerint nem tartozik oda. Idegennek számit az egykori játszótárs is, a katonacimbora, az egykori legénybarát is, stb. Ezt az "idegen állapotot" oldja fel a komaság intézménye. Nem vérszerinti rokonság jön ugyan létre, de majdnem ugyanaz, amolyan "mesterséges rokonság". Ha valakit komának felkértek, azt visszautasítani nagy sértésnek számit ott. Az adatközlők nem is emlékeznek arra, hogy valaki is visszautasitotta volna a