Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

csak monogramot himeztek. Himezték még a nyujtótartót, a fésüés kefetartót is. Az ablakra kalotás drapériát csináltak. Az abroszok széleit azsurozták, a drapériákat cakkozták, a kendők végét pedig rojtkötéssel látták el. Kevés alkalommal fordult elő, hogy falubeli gazda a gyereket napszámba

, vagy cselédként küldte volna dolgozni, hiszen saját magának is szüksége volt a segitségre. Ha mégis előfordult ez, többnyire tavasszal, szurkáláskor ment el a gyerek napszámba dolgozni. Ezért pár fillért, vagy terményt kapott. Az gyakran megtörtént, hogy télre odaadta inasnak a fiút valamelyik mesteremberhez, hogy tanuljon tőle. Pénzt nem kapott, nem is fizetett ezért, de az inas segített a mesternek mindenféle munkában. Voltak azonban olyan lányok és legények a faluban, akik idegenből jöttek és időszakos munkákat vállaltak az urasági birtokon. Ezek egyik jellegzetes csoportja a dohánymunkák elvégzését vállalta. Sok esetben azután ezek a vendégmunkások ottmaradtak a faluban, megházasodtak, férjhez mentek, uj szokásokkal gazdagították a falu társadalmát. V. Összegezés A falu arculatának változásában jelentős fordulatot hozott a felszabadulás. Ez a fordulat kihatott a családi nevelésre is. Nem máról holnapra, de más értelmet nyert az élet, a munka, a vallás. A falu erkölcsi arculatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az sok uj, pozitiv vonással gyarapodott. A családi erkölcsben azonban némi visszaesés is tapasztalható. Nincs meg az ott-