Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

rek feladata volt még a malachajtogatás is. A fiaskocát és malacait szokatask

or nem vegyitik a nyáj közé, hanem külön hajt ját. Reggel a nyáj után, s estére pedig elébe mennek. Ezért cukrot, gyümölcsöt adnak neki, vagy megkinálják ebéddel, mert - ahogy mondják - a pújának a másé jobban esik. Legeltetéskor nagyon sok cimbora összeverődik. Reggeltől estig játszottak. A kislányok kockáztak, hajlik a meggyfáztak, fagallyacskából és rongyból bábut készitettek. Sok játékot tanultak attól a néhány öregasszonytól, aki szintén libát legeltetett. A fiuk többnyire labdáztak. Az állattartás a lakosság egyik fő foglalkozása volt. Az ezzel kapcsolatos munkákat a gyermek korábban eltanulja, mint a földművelést. A már járni tudó kisfiúnak kisostort k

észitettek, azzal hajtotta el a kertből a tyúkokat, csirkéket. Ezzel segitett itatáskor a jószágot kihajtani a vallóra, aztán pedig behajtani. Háromnégy éves korában részt vesz az etetésb

en. Mindezt szórakozásból, játékból végezte; kis villával lökte a szénát a kisbornyu elé, mer az az övé. Ilyenkor az apa megdicséri. Öt-hat éves korban már megpróbálja kihányni a kisbornyu alól a ganajt. Ha az apja megpucolta a tehenet, bikát, odaadta a gyereknek a bornyuvakarót: "No, vakard meg a kisbornyut!" Télen, ha gyött a szőri a marhának, pucolás után kiszedték a vakaróbói és labdát készitettek belőle a fiuk nagy örömére. Összegöngyölték, közben köpködték, hogy jól összetapadjon. Ezzel kedveskedtek a gyereknek. Az állattenyésztésben is differenciálódik a férfi és a női munka. A jószág ellátása a férfiak dolga, a disznó körül az asszony jár vagy a nagyobbik lány. A fejést is a gazdasszony végzi. A kilenc-tiz éves lányokat már tanitották fejni, hogy megtanulja, mire férjhez megy. A disznóól rendben tartása a 10-12 éves fiu - 192 -