Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Balabás Klára: A családi nevelés hagyományai Nagyrozvágyon

feladata volt. Ahol nem volt fiu, ezt a munkát alanyok végezték el. A baromfi etetése 6-7 éves lányok dolga volt. Az anya adta ki az utasitást: "Hánnyál a csirkének darát, oszt légy ott, mig meg nem eszi, mer feleszi előlié a többi tyúk!" Vagy: "Morzsojj csak a tyúkoknak!" Mindig a gyerekek szedték össze a tojást, ők lestek, ha a tyúk lopba járt tojni. Az itatást az iskolás gyerek már egyedül végzi, reggelenként ő engedi ki az ólból, ha jön a csorda, este pedig beköti. 10-12 éves kortól már bármilyen munkát el tud végezni a jószág körül. Téli reggeleken azonban nem ők végezték az etetést, mert iskolába kellett menniük. A földmüvelés munkáiba is fokozatosan nevelkedett a parasztgyerek. A gyermeket pólyás korától vitték a mezőre. Kedvenc szórakozásuk az un. szerepjáték, a felnőttek munkájának utánzása. A 4-5 évesnek már kiskapát készítenek és ezzel megpróbálják a kapálást. Közben feladatot is kaptak: "Szedd össze a dudvát a disznónak! Mégse szetted össze a tengerifi ját?" /A kukorica szárán nőtt hajtást./ Vizet vittek annak, aki szomjas. A tényleges munka a földmüvelésben azonban 8-9 éves korban kezdődött. Szántásk

or az eke, majd a borona elé fogott tehenet vagy lovat vezeti a 8-9 éves fiu. Közben-közben az apja odaszól neki: "No, fogd meg az ekeszarvát, oszt száncsál egy kicsit!" Közben figyeli a fiát, tömören elmagyarázza, mit és hogyan fogjon. Önállóan 12-14 éves korbankezdtek szántani. Nagy segítség volt a gyerek a kapásnövények vetésé

nél. A felnőttek vágták a fészket

, amibe a gyerek a derekára kötött vászonkötőből dobálta a magot. Közben a szülő tanítgatta, mit hogyan kell vetni: - VA répát ugy kell vetni, hogy meghallja a ha-