Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Dobosy László. Ózd régi települése
Az udvarok többsége két házsoros. Az északi telektulajdonos az északi telekhatárra, mig a déli az ellenkező, déli telekhatáron épitette meg házát. A túlzottan elkeskenyedett telek /6-10 m/ kényszeritette erre a tulajdonosokat. így alakult ki a szokatlanul keskeny udvar, /3,5 - 5 m/ vagy ihkább sikátor, melyen mindkét házsorban lakóknak szolgalmi joguk volt, mivel a telekhatár a keskeny udvar közepén húzódott. A két házsoros udvarban az ajtók, ablakok szembe néztek a szomszéd alig három méterre lévő ajtajával, ablakával. A két szomszédos ház hátsó fala között mindössze 50-70 cm távolság volt, s a legtöbb háznál a csurgók összeértek. Ezeknél a házaknál a fáskamra, baromfi- és disznóól a házsor végén volt. Nyárikonyhát ezekben az udvarokban a konyhától való távolsága miatt csak nagyon ritkán építettek. A XVIII. század második felében, mint a környező erdős vidék falvaiban is, a lakóházak fából épültek. Igazolja ezt az 1774-76os összeirás is, melyben a szomszéd községek templomainak, plébáiáinak és tanitói lakásainak épitőanyagául legtöbb helyen a fát a tüntetik fel. A faházak épitéséről a múlt század kezdetén áttértek a vertfalu és vályogházak építésére. Idős adatközlők szerint a község keleti során gyermekkorukban még több vertfalu ház volt . A József Attila utca 49. házszám alatt egy lakás még ma is vertfalu. A vizsgált két házsor házait többségükben vályogból falazták. A vályog méretei: hossza 27 cm, szélessége 15 cm, vastagsága 10 cm. A vályogot a mai Rudas László utca kezdeténél, a patak melletti vályogvető gödrökből verték. A vályogverés munkáját a cigányok végezték. Ez a magyarázata annak, hogy az első cigánytelepülés a vályogvető gödrök közelében, a Baka-oldalban, -16•