Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

a faluvégi kovácsműhely fölött volt. Alapozásul a környék homokbányáiból kikerült lapos homokkövet használták. Az Eperjes-dülő bői, de Arló és Járdánháza környékéről is hordtak homokkövet. Az l890-es években a Sturman-kastély, a Reisinger gyógyszertár, Klein és Fried kereskedők háza volt csak téglából épitve. A gyár fellendülése után, amikor a község lakói mind többen gyári keresethez jutottak, s igy a családok jövedelme emelkedett, a vályogot a tégla kezdte kiszorítani. A j^bb módúak már téglából emeltettek uj házat, de többen át is építették az eddigi vályogfalakat. Az uralkodó falazó anyag továbbra is a vályog maradt, de állandóan növekedett a tégla felhasználása. Két három sor vályog után egy sor téglát raktak falazáskor, hogy ezzel erősítsék a falakat. Ugyancsak felhasználták a téglát a talajvíztől szétmáliott lábazat javítására, amikor megtalpalták a házat. Ma a legtöbb vályogháznál találunk ilyet. Több épületnél a homlokzati részt falazták át téglából, amikor az apró, régi ablakokat nagyobb méretű, modernebbre cserélték át. A téglát felhasználásának kezdeti időszakában Urajr

ól hordták, a Gelecsák-tanyá

n égették. Nem volt egyéb, mint égetett vályog, csak méreteiben volt eltérés. Hossza 29 cm, szélessége 13 cm, vastagsága 7 cm. A téglát is a cigányok formálták. Gyengén égetett, a fagyot, nedvességet nem álló, könnyen szétmáló tégla volt ez. E gyenge minőségű építőanyagot cigánytéglának nevezték. 12 A vasgyárban 1912-ben megépítették a salaktéglagyarat, ahol a nagyolvasztóból /kohóból/ kikerülő salakból igen jó minőségű, viz- és fagyálló téglát készítettek. A továbbiakban ez lett a község fő építési anyaga. Emellett alapozáshoz a nagy darab