Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

kutatásai szerint ezek a kis- vagy nagycsaládokat összefogó rokonsági intézmények úgyszólván az egész országot jellemzik. Vidékünkről azonban ő sem tud adatot felhozni ezek meglétére.

20 Hosszas vizsgálódás során mi sem bukkantunk ezeknek az intézményeknek a nyomára. A zempléni Nyíriben és Vágáshután sikerült egyedül nemzetségre vonatkozóan adatokat szereznünk, ám ezek is jóformán negatívak. „Rágalmazási szó ez: rossz nemzetség vagy." „Csak káromkodásban ismerjük: a fene a nemzetségedet!" Pontos jelentését azonban nem tudták meghatározni, minduntalan keverték a nemzetiség szóval („Milyen nemzetségből való? Hát magyar vagyok vagy tót vagyok."). Az intézmény meglétére, funkciójára pedig adatokat egyáltalán nem találtunk. A nemzetség intézménye kimutathatóan a nemesi közösségekhez vagy a feudalizmus századaiban különleges jogokat élvezett kiváltságos területekhez (jász, kun, székely, hajdú) köthető, mint aktív, az öröklésjogot, nemesi jogot, családi kapcsolatokat szabályozó intézmény. S csak később, a jobbágyfelszabadítás után kezd szélesebb körben e név és intézmény korlátozott funkcióban elterjedni a parasztság (a volt jobbágyok) közösségeiben.

21 Érthető, hogy vizsgált területünk jobbágyi falvaiban ennek az intézménynek nyomát sem lelhetjük, s jobbágyfelszabadítás utáni elterjedésével sem számolhatunk, minthogy a közelben kisnemesi falvak vagy kiváltságolt területek nem voltak. A had szó, s a had intézménye is hiányzik vizsgált közösségeinkben. Az intézménynek sem nagycsaládi értelmű fogalma, sem pedig kis- vagy nagycsaládokat összefogó rokonsági intézmény értelme nem deríthető fel. Morvay Judit gyűjtése alapján ennek az intézménynek s szónak az ismerete el sem képzelhető vidékünkön.

22 Úgy tűnik, hogy egyik formája a palóc vidéket s az azzal érintkező alföldi területeket, a másik formája a Nagykunságot, a Hajdúságot, Szabolcs megyét s a vele közvetlenül összefüggő területeket jellemzi. Abaújban a had szónak kizárólag a hadsereggel, hadjárattal, hadrakeléssel összefüggő értelme deríthető csupán fel. A szer mint térhez kötött rokonsági intézmény jellegzetes települési formát is teremtett (Nyugat-Dunántúl), s a székelyek tízesei is hasonló jellegűek.

2 3 Vizsgált településeinken ilyen faluszerkezet nem mutatható ki, s e kis- vagy nagycsaládokat összefogó térhez kötött rokonsági intézmény, s települési forma ismeretével, hajdani meglétével sem számolhatunk. Sőt itt az általánosan jellemző soros, egyutcás települések éppenséggel a családi széttagolódás irányába hatottak. A keskeny, nagyjából azonos jobbágyi fundusok, éppen mert a csűrök az egész fundust a telek szélességében lezárták, elfoglalták, nem voltak feloszthatók, kisebb darabokra tagolhatok. A külön költöző fiatalok ezért nem hasíthattak ki a maguk számára az apai telekből egy darabot, hanem a falu alvégesi vagy felvégesi részén, gyakran irtással, terület elegyengetéssel új fundust fogtak fel. Ezzel a falu hosszan elnyúlt, házsora egyre szaporodott, s az ősi háztól mind messzebbre kerültek a később külön költöző utódok. Ez pedig a családok önmagába záródásához, izoláltságuk fokozódásához vezetett. 20. MORVAY Judit 1966. Területünkhöz legközelebb eső" gyűjtőpontjai bodrogköziek. Ott megvan a nemzetség intézménye. 21. SZABÓ László 1973. 232- 234.; SZABÓ László 1974.; SZABÓ László 1980. 22. MORVAY Judit 1966. 492. 23. SZABÓ László 1980. 171