Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

más Alföldön, Felvidéken s Dunántúlon közkeletű terminusok ismeretlen volta.

1 2 Ki kell emelnünk a nagyapám, nagyanyám, sógor, sógorné általánosan használt voltát, köznyelvivel való egyezését, illetve a gyermek^gyerek szó és a család köznyelvi és irodalmi nyelvvel való azonosságát. Míg másutt a gyermek csak fiút jelöl, a család szó pedig országosan ,gyermek' értelemben használatos, addig itt mindekettő köznyelvi értelmű.

13 A szavak hangalakjának, s az úgynevezett tájszavaknak a hiánya, a terminusok köznyelvihez való közelállása egyszerűen magyarázható. Kazinczy Ferenc szülőföldjén, a magyar irodalmi nyelv és köznyelv megteremtőjének honában vagyunk. E vidék tájnyelve emelkedett szinte köznyelvvé, irodalmi nyelvvé, s tűnik ma is olyannak - legalábbis a rokonsági terminusokat tekintve—,mint amely nem tartalmaz köznyelvitől eltérő, tájszóként felfogható alakokat. Hogy ez mennyire így van arra bizonyíték az abaúji és zempléni rokonsági terminológiai rendszer szamoshátival való rokonsága is.

14 A két nyelvjárás amúgy sem áll egymástól messze, de a nyelvújításban részt vevő Kölcsey révén a szatmári tájnyelv is az abaúji-zempléni tájnyelvvel együtt emelkedett köznyelvvé, irodalmi nyelvvé.

1 s Éppen ezért, ha a terminusok, s a terminológiai rendszer a városi kiscsaládos rokonsági terminológiai rendszerrel kísérteties egyezést mutat, a mögötte levő társadalmi viszonyok feltárásakor nem szabad hogy megzavarjon bennünket az alaki hasonlóság. Ettől elvonatkoztatva a következőkben a rokonsági terminológiai rendszer szerkezeti, társadalmi tartalmú felépítésével fogunk foglalkozni. Összehasonlítva más vidékek kiscsaládi rendszerű rokonsági terminusaival az abaúji községekét, azt tapasztaljuk, hogy ez utóbbi a rokonok sokkal szűkebb körét fogja össze, mint pl. a hajdúnánási, tiszazugi, szabadszállási.

16 A konszangvinikus egyeneságon a +4. fok, azaz az ükapa, ükanya másutt ismeretes, míg itt csak passzív jelenlétét mutathatjuk ki. De a +3. fokon rögzített terminusok megszólítás esetén egyezést mutatnak a +2. fokkal. Másutt a dédszülőket és nagyszülőket a megszólításban is szétválasztják, élesebben elkülönítik, mint vizsgált falvainkban. Ugyanígy a konszangvinikus egyeneságon sokkal inkább összefolyik az egotól fiatalabb nemzedékek megnevezése is, mint egyebütt. A dédunoka, ükunoka terminusok csak passzíve ismeretesek. A konszangvinikus oldalág elemzése is hasonló eredményre vezet. A +2. fokon a nagyszülők testvéreit, s azok rokonságát lényegében nem különböztetik meg rokonsági terminussal, ugyanúgy szólítják őket, mint bármely más öreget a faluban. A +1. fokon ugyanakkor már jelentkezik a családhoz való szorosabb tartozás, sőt a bátyja, nénje alak használata élesebbé teszi a különbséget a testvérek és a nagybácsik, nagynénik között. Ez a sógorok, sógornők családhoz való szoros kötődését is jelenti. Nyilvánvaló, hogy a családi eseményeken, közös munkákon gyakran megjelenő sógorok, sógornők megkülönböztetése ez a gyermek nézőpontjából. A gyermek, hogy egyértelműbbé tegye kiről is van szó, nagynénjét nénjének, testvér12. JUHÁSZ Antal 1971. 230-231.; SZABÓ László 1973. 200-216.; HAJDÚ Mihály-KOVÁCS Ferenc 1965. 472-473.; SZILÁGYI László 1942. 13. A család szó ilyen jelentése vizsgált területünkró'l az UMTSz I. kötetébó'l is igazolható. 14. Szatmár megye fehérgyarmati járásában gyűjtött rokonsági terminológiai anyagom igazolja ezt. 15. A SzamSz. rokonsági terminusait kigyűjtve a Szamoshátról a fehérgyarmatihoz hasonló terminológiai rendszer állítható össze. Feltűnő' itt is az öregapám, öreganyám, ipám, napám hiánya. 16. E helyeken magam gyűjtöttem. Vö. még a 12. sz. jegyzettel. 169