Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

nénjét pedig nénémnek nevezi eléggé nagy gyakorisággal. Ez a sajátosság a hajdúsági, tiszazugi, szabadszállási kiscsaládi rokonsági terminológiai rendszert nem jellemzi, s az eddig közölt egyéb publikációkban sem figyelhetjük meg.

17 Az affiniális rokonság + 1. fokának egyezése a konszangvinikus oldalág +1. fokával csak megerősíti azt a feltevésünket, hogy itt a családot segítő sógorok fokozott szerepéről, s ennek gyermeki nyelvben való lecsapódásáról van szó. Különben az affiniális rokonság ugyanúgy szűk körre korlátozódik, a +2. fokon már nincs is rokoni szempontú számontartás. Ugyenez jellemzi a házastársi rokonságot is, ahol a +2. fok teljesen hiányzik, a házastárs nagyszüleit már nem vonják be a szűkebb, kiscsaládi rokonsági körbe, legalábbis a terminusok szintjén. Az abaúji községek rokonsági terminológiai rendszerének fontos részét alkotják a műrokonságra vonatkozó terminusok. A műrokonokat (komákat) ugyanis a családhoz tartozónak veszik, s a testvérekhez, sógorokhoz hasonló szerep hárul rájuk a család egész életében. Ez nem mindenütt jelenik meg így, s Jászdózsán szándékosan nem vettük fel annak idején a rokonsági terminológiai rendszerbe a műrokonokat. Ugyanakkor az AlsóGaram mentén fekvő magyar településeknél már közöltük, mert a kapcsolat a műrokonok és a család között az abaújihoz hasonlóan szoros volt.

1 8 A rokonsági terminológiai rendszerből tehát egy olyan kiscsalád képe rajzolódik ki előttünk, amely elsősorban szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, a szülők testvéreinek családjával, illetve a műrokonokkal tart fenn szorosabb kapcsolatot, érintkezik naponta vagy kissé ritkábban. A dédszülők, illetve azok rokonsága már nem kap szerepet a család életében, ezen túl pedig mindenki beleolvad a faluközösségbe, szinte idegennek számít. S tudjuk, hogy emberemlékezet óta, de legalábbis a múlt század első harmadát követően az egyes családok egymástól elkülönülten éltek, a szülők és gyermekek igyekeztek külön költözni. A nagyszülőkkel, dédszülőkkel való életközösségük pedig éppenséggel ritka volt, inkább alacsonyabb anyagi szinten fordult elő, s ezért nem a nagy családi rendszer maradványaként kezelhető, hanem a szociális körülmények okozta kényszerű állapotként. A család idősebb generációinak, harmadik, negyedik ízének kizárása a közvetlen rokoni körből nem sajátja az eddig közölt rokonsági rendszereknek, családszervezeti formáknak. Egyedül a városi rokonsági terminológiai rendszert jellemzi, ahol az egyes kiscsaládok meglehetősen izoláltan helyezkednek el egy-egy város hatalmas területén szétszórtan, egymástól távol, a napi érintkezési lehetőségektől megfosztottan.

19 Mi okozhatja azt, hogy ilyen viszonylag kis településeken is a városi rendszerhez hasonló jelenség figyelhető meg? Miért lelhető fel szorosabb kapcsolat más kiscsaládos falusi közösségekben a távolabbi rokonsági fokok között? A kiscsaládokat a magyar népterületen általában egy nagyobb vérségi alapú intézmény fogja nagyobb egységbe s szabályozza kapcsolatukat, tevékenységüket, jogaikat. Ez a nagyobb egység lehet a nemzetség, a had vagy a szer, attól függően, hogy az ország melyik vidékén, milyen jogállású vagy történeti sorsú közösséget vizsgálunk. Morvay Judit 17. Ua. 18. SZABÓ László 1974. 19. BODROGI Tibor 1961. 137-138.; SZABÓ László 1980. 170