Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

lások bizonyos életszínvonal-emelkedéssel jártak. Az 1945 utáni földosztáskor vidékünk falvaiban a legszegényebbek és a nagycsaládosok újabb erdőterületeket kaptak, melyeket szintén közösen kezeltek. A volt úrbéri és a vásárolt erdők fő haszna a jog alapján járó fából származott. Ezt a fát szinte teljes egészében értékesítették. A saját célra szükséges tűzifát rendszerint gallyfából szerezték be. Közvetlen kereskedelmi kapcsolatok útján igyekeztek kiegyenlíteni a hegyvidék és a fában szegény földművelő területek közötti természeti-gazdasági különbségeket. Főleg tűzifát hordtak a Hernád-völgy, Bodrogköz, Taktaköz falvaiba, de a Hegyalja mezővárosaiban nagy piaca volt a félkész termékeknek és a szőlőkarónak is. A fát rendszerint közvetlen termékcsere útján értékesítették, gabonaféléért, takarmányokért árulták. Napjainkra a pénzért való árusítás terjedt el, de a termékcsere nyomaival még 1979-ben is találkozhatunk. Az ügyesebb foga tos gazdák az uradalmaktól, illetve az állami erdészettől vásárolt fával kereskedtek. A faszénégetést és a szénnel való kereskedelmet jóval kevesebben űzték, bár kifizetődőbbnek tekintették, mint a fakereskedelmet. A 19. század második felében megindult nagyarányú kapitalisztikus erdőkitermelés a Zempléni-hegyvidéken is kialakított egy jelentős erdei munkásréteget, módosítva a községek foglalkozási struktúráját. A szegényebb zsellérsorsúak favágók lettek, a kevés szántófölddel rendelkező fogatosok fuvarozással kezdtek foglalkozni. Az ölfavágás, talpfafaragás, cserfahántás bizonyos szaktudást is igényelt. Helyi munkalehetőségek hiányában alkalmanként az ország távolabbi vidékeire is eljártak bérmunkára. Napjainkban a hegyvidék belső falvainak férfijai a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőiben hasznosítják őseiktől örökölt szaktudásukat. DIE BEDEUTUNG DES WALDES IM VOLKSLEBEN IM ZEMPLÉN-GEBIRGE (Auszug) Der Wald hat im Zemplén-Gebirge das Volksleben, die Bauernwirtschaft und die Lebensweise grundsätzlich beeinflusst. Der Wald ist 67,2% des Gesamtgebietes, der Ackerfeld ist dagegen nur 15,9%. Der Wald sichert Nahrungsmittel, Brennholz, Arbeitsmöglichkeiten, nach der Ausrodung auch Ackerfelder, Grundstoff zu den Werkzeugen, Weide und Futter für die Haustiere, bis zu der Mitte des 19. Jahrhunderts sogar auch Holz zum Hausbauen. Das Haupteinkommen der Bevölkerung in der Mitte des Gebirges (Regéc, Mogyoróska, Baskó, Háromhuta) sichern der Wald, die Holzarbeiten, das Waldsammeln und die Viehzucht. Hier ist der Ackerbau nur zweitrangig, aber in Mogyoróska und Regéc hat sie doch eine grössere Bedeutung, als zB. in den Hüttendörfern. In den Siedlungen Árka, Boldogkőváralja, Fony, also zum Hernád-Flusstal näher ist der Ackerbau intensiver, hier spielt der Wald nur eine Ergänzungsrolle. Vor der Bauernbefreiung war die Waldnutzung des Gutsherres und auch des Fronbauers hier nicht getrennt. Die Fronbauer und Einlieger haben auf dem Grunde der 60