Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ikvai Nándor: A földművelés jellemzői a Zempléni-hegységben

A táj arculatát az erdő uralja, a fő jövedelmet — vizsgált falvak többségében is - a fa és az erre épülő egyéb foglalkozás (fuvar, kádárok, szerszámkészítők, tűzifaárusok) adja. Ebből a fabőségből következik a mezőgazdasági szerszámok választékossága, jó kidolgozása, sokfélesége. Az elzártság, a mostoha földrajzi viszonyok következtében erős önellátásra való törekvés figyelhető meg. Ugyanez az elszigeteltség, zárkózottság őrzött meg sok archaikus vonást, eszközt, munkamódot, hiedelmet és a gazdasági élethez kapcsolódó szokást. A táj etnográfiai képét tovább bontja a hegység falvainak egy részében jelen levő szlovákság hatása. A fejlődésben döntő változást hoztak a termelőszövetkezetek, amelyeknek korszerű munkamenete és eszközeinek bemutatása nem feladatunk. A szövetkezetek megjelenése néhány év alatt átformálta a hagyományos kultúrát még ott is, ahol nem alakulhatott meg (bejáró munkások, beszerzés, értékesítés döntő megváltozása). A megalakult szövetkezetek azokat a gazdálkodási ágakat igyekeztek fejleszteni, amelyeknek hagyományai voltak (gabona-, gyümölcstermesztés, állattartás). Változatlanul nagy jelentőségű maradt az erdőgazdálkodás, fafeldolgozás (állami és szövetkezeti erdészetek). A hegység belsejében levő falvak többségében málna, erdei termékgyűjtő szövetkezetek alakultak és egyéb más foglalkozási ágak segítik a falvak népét. Nagymértékűvé vált az idegenben vállalt munka. Nincsenek a hegyi falvak sem már a szűkös határra utalva. A környék bányái, gyárai, feldolgozóüzemei adnak rendszeres munkát. A villany, a rendszeres autóbuszjáratok az ország vérkeringésébe kapcsolták valamennyi falut. A természeti szépségekben bővelkedő tájon a megnövekedett turistaforgalom is jelentős jövedelemhez segíti a falvak népét, formálja a települések arculatát. DER ACKERBAU IM ZEMPLÉN-GEBIRGE (Auszug) In der Studie wird der Ackerbau in Nordost-Ungarn, zwischen den Flüssen Hernád, Bodrog, Ronyva, in dem Zemplén-Gebirge zusammengefasst. Die determinierenden Merkmale der Naturbedingungen sind hier auffallig wichtig. Das Gebiet ist isoliert, deshalb kommen in der Volkskultur viele archaische Erscheinungen vor. Die Möglichkeiten der Landwirtschaft konnten die Ansprüche der Bevölkerung nie befriedigen, sie müssen verschiedene Ergänzungstätigkeiten (Holzarbeiten, Waldsammeln, Beförderung, Steingrubenbau) üben, um das Fortkommen zu sichern. Die Intensität des Ackerbaus ist aber innerhalb des Areals nicht einheitlich, in den grossen Flusstälern ist es dem Tieflande ähnlich, zwischen den Bergen ist es aber primitiv und zeigt karpatische Kulturelemente. Die neuen Kulturerscheinungen melden sich in diesem Gebiet 15—20 Jahre später, als auf dem Tieflande (Werkzeugwechsel, Mechanisierung, neue Produkte). Wegen den ungeeigneten Naturgegebenheiten wurden hier keine LPG-en organisiert. Infolge der Abwanderungen wurde, ein Teil der vormaligen Ackerfelder verwildert, umbebaut. Die 39