Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

volt. A télidőben rendezett bálok kora délutántól másnap reggelig is eltartottak. A zene többnyire a csárdás és a magyar kettős volt. Másféle táncokat, így a keringőt, a polkát és a vanszteppet az első világháborút követően, majd a 30-as években ott járt táncmesterek tanították. Az idősek úgy vélekednek, hogy a gyermekeknek a báltól való eltiltása okozta, hogy „alig tudnak mozogni, nem ismerik az igazi táncokat". A szomszédos falvak fiataljai át-átjártak egymás báljaiba. Pusztafaluban gyakoriak voltak a Füzérről, Kajatárói, Nyíriből és Füzérkomlósról jött legények. A füzériek karácsony másnapján, húsvétkor, pünkösdkor és az augusztus 20-i búcsúnapon tartott báljaiban részt vettek a Pusztafaluból valók is. Az új esztendő megünneplésének sajátos módját jelentette az úgynevezett bátyus bál. Még a századfordulón is elsősorban az új év első napjának reggelétől fogadták a bált, 10—20 pengőért bérelve ki egy házat. E bál jellegzetessége az volt, főként házaspárok vettek részt benne és a szervezést a fiatalabb nős férfiak vállalták. Később e mulatságok helye az iskolába és az újabban épült kultúrházba tevődött át. Ezzel együtt az időpont is megváltozott. Szilveszter estjén egy-egy baráti családnál jöttek össze külön a fiatalok és a szülők is, majd onnan indultak ünnepelni. Díszített helyiség és asztalok várták a vendégeket, akik előbb elfogyasztották a maguknak hozott vagy közösködve elkészített ételt, s ezután kezdődött a zenés-táncos bállal várt és együtt köszöntött új év. A VÁLTOZÁS ÁLTALÁNOS OKAI ÉS NÉHÁNY KÖVETKEZMÉNYE Pusztafalu gazdálkodásában, annak egyes fázisai során a 20-as és a 30-as években egyre több gép és gépesített munkaeszköz terjedt el. Bekerülésük a mindennapi életbe semmi különösebb ellenérzést nem váltott ki még az idősebb generáció körében sem. Hozzátehetjük, hogy gyakran s nem minden ok nélkül büszkélkedhetnek ma is az itt élők. Valóban, számtalan forrását keresték és találták meg a korábban igen szűkös anyagi viszonyaik jobbítására. Az 1940-es évek végétől a 60-as évekig bekövetkezett alapvető társadalmi és gazdasági változások szintén nem érték váratlanul a község lakóit. Már a harmincas évek közepén érdeklődés tárgyává lett rádiót is egyre többen szerezték be, s mivel hírlapot csak néhányan járattak, a pap tulajdonában levő fülhallgatós, majd 'a gazdák körében egyre inkább szaporodó detektoros és hangszóróval ellátott beszélő masina hallgatására, valamint a műsorok megbeszélésére gyűltek össze. Az információszerzés és a szórakozás ezen új fajta, de szintén egységes csatornájának szemlélet- és világkép-alakító eredményeit e közös összejövetelek szolgáltatták. A hagyományos kultúra szálainak lazulását az iskolai oktatás sokoldalú, és a 30-as években ideológiailag is megerősödött szerepe jellemzően befolyásolta. A fiatalok már nem egyszerűen a közösség mindennapos viszonyaiba kapcsolódó szereplők, hanem a falu szemében is tényleges színpadra kerülnek, mint a divatos ,,népi színművek" előadóiként. A Paulini-féle Gyöngyösbokréta-mozgalom Pusztafalut is eléri. Sajátos táncdialektusából színes látvány és szerkesztett népi báj lett. Döntő változásokat hozott Pusztafalu népének életében az 50-es évek során a környék iparosításának tervezése és az új munkahelyek, a község bekapcsolódása a közúti 345