Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

és villamoshálózatba, és az első, még háborút látott nemzedék elvállalkozdsa. az addig ismert helységeken túlra. Az ipari munka stabil, teljesítmény alapú lehetőségének kézzel fogható, elsősorban anyagi-tárgyi bizonyítékai (új ház, motorkerékpár, háztartási gépek, televízió, gépkocsi) a mai harmainc év körüli fiatalság törekvéseinek elsődleges, és tegyük hozzá, természetes célja, igénye lett. A közösségi kultúra és a szórakozás-rendszer hagyományosnak mondható tevékenységekhez kötött formáit, alkalmait vizsgáltuk dolgozatunkban, s a lehetőségek szerint figyelembe vettük a gyakorlás körülményei által való meghatározottságukat. Mikor az e téren is szembetűnő változásokat szemügyre vesszük, azért is kellett hangsúlyoznunk épp a tevékenység szerkezetében történt lassú változást, majd a robbanásszerű átalakulást. Például az iskoláskor végeztével az önálló munkavégzésre jogosító, elsajátított tudásanyag értékelése Pusztafaluban új tartalommal töltötte ki a serdülők közösségi elismerésének régebbi kereteit. Az ipari szakiskolát vagy csupán az általános iskolát befejező fiatalt a családja anyagi és erkölcsi elsimeréssel halmozza el. Akár a századforduló szűkös lakodalmait, 20—30 rokon és ismerős részvételével ünneplik a fiatalt. Jókora kóstolót küldenek az osztályfőnöknek, a többi tanárnak és a kedves iskolatársaknak egyaránt. A bálok megrendezése és lebonyolítása egyre inkább esetlegessé válik még a nagyobb ünnepek környékén is. Ha van rá esély, hogy tíz-húsz diákoskodó vagy dolgozó fiatal hazatér, akkor megszervezik a már modern tartalmakat hordozó és eszközeiben is újabb bálokat. Fonókról hivatalosan 1960-tól, a helyi termelőszövetkezet megalakulásától, de valójában már a negyvenes évek végétől nem beszélhetünk.

19 A kocsma is elvesztette szabályozott kommunikációs, valamint a szórakozásra is alkalmat adó szerepét, és ma már csupán az ivást szolgáló rideg helyiséggé vált. Még a faluhoz kötött, helyben dolgozó fiatalok érdeklődése is kifelé irányuló. Vizsgált községünkben az 1970-es évek végén (a lakosság számához viszonyítottan) meglepően sok gépkocsi van. Tulajdonképpen már az 1960-as évek táján sem jelentett problémát, hogy hétvégén merre induljanak és hol szórakozzanak a fiatalok. Motorbiciklis csoportjaik szombat—vasárnap bejárták nemcsak a Hegyköz, hanem a Zemplén nagyobb vidékeit is. A faluban mozi nincs, nem is volt. Ha hiányát érzi valaki, buszra szállhat és átutazhat Hollóházára vagy Pálházára, de még Sátoraljaújhelybe is. A közös rádióhallgatások s kezdetben a rokonok, szomszédok népes gyülekezetével jellemezhető közös televíziónézés (a kultúrházban, a tsz-irodán vagy egy-egy családnál) is természetszerűen szűnt meg. Ahogy a megváltozott körülményekre utaló és azokat kifejező eszközök lerövidítik az idő- és térbeli távolságokat, ugyanolyan arányban lazulnak fel és szakadoznak szét e közösség hagyományos emberi kapcsolatainak egymást érintő szálai. 19. Vö. SZABÓ László 1967. 219-237. 346