Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Nádasi Éva: A búcsújárás szokásai Mogyoróskán

idős generáció számára jelentenek vallásos ünnepet, a fiatalok is eljárnak búcsúba szórakozni, nézelődni. Tarkasága, nyüzsgése ma is vonzó, mint sokadalomé. A búcsúnak két fő formája van. Az egyik az ún. falusi vagy templombúcsú, melyet a templom védőszentjének tiszteletére tartanak. A másik az ún. nagybúcsú vagy szentes búcsú, mely az egyház által elismert, csodától megszentelt helyre való zarándoklatot jelent. E két fő változat között — mint ez majd a leírásból kiderül — társadalmi, hiedelmi vonatkozásokban egyaránt jelentős különbségek vannak. Az eddigi kutatásokhoz szeretnék, mintegy adalékképpen, a mogyoróskai búcsúról gyűjtött anyag közreadásával hozzájárulni. Mogyoróska lakossága jelenleg kb. 300 lélek — rutén eredetű, s csaknem teljesen görög katolikus vallású.

4 Temploma és parókiája valószínűleg már a XVII. században is volt, építési ideje azonban bizonytalan. A templomot két keleti csodatévő szent, Kozma és Dámján tiszteletére szentelték fel. A második templom, szintén bizonytalan időben — talán a XVIIL század második felében - épült. Ennek Szent Péter és Pál apostolok lettek védőszentjei, mivel a latinizációkor a görögök is az egyetemes, katolikus szentek tiszteletére tértek át. Ez a második fatemplom — a fennmaradt parókiális levéltári iratok szerint - igen szép volt, s egyben a környék híres búcsújáró helyének is számított. 1806-ban leégett, ezután több mint ötven éven át csak egy szalmafedeles kápolnája volt a falunak. A jelenlegi templom - sok anyagi huzavona és fedezethiány következtében — közel fél évszázadon át épült (1816-1862). Toronyra még így sem tellett, ezt csak 1900-ban építették fel. A templomnak még ma sincs saját ikonosztázionja, csupán két érdekes valószínűleg a leégett fatemplomból kimentett - ikontartó faoltára, rajtuk Kozma és Dámján kb. 250 éves ikonjaival.

5 A falu lakosai jelenleg magángazdálkodást folytató parasztok. Az első típusú szakcsoportot a sovány földek és a munkaerőhiány miatt néhány éve felszámolták. Fiatalok alig élnek a faluban, a lakosság zöme 40 éven felüli. (Első osztályba 1975-ben mindössze 6 gyermeket írattak be.) A középkorú férfiak Kazincbarcikán, Miskolcon, Leninvárosban dolgoznak. Néhányan naponta, a többiek csak hétvégeken járnak haza. A tanítón és a papon kívül értelmiség nincs a faluban. A vallás ma is fontos szerepet játszik, tekintve az idős asszonyok nagy számát. A faluban vallásos társulat, az ún. Rózsafüzér Társulat is működik, amely három 4. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 285 fő. Egyházi vélemény szerint rutén telepítés ott történt, ahol a magyar lakosság már eredetileg is görög szertartású volt. Ilyen falu Mogyoróska és Baskó. Az ukrán (rutén) telepítéshez lásd: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 327-369. „Az ukrán szórványok lélekszámát már a 18. században sem lehetett volna azonosnak venni a vizsgált terület görög katolikus lakosságának lélekszámával, hiszen nem elhanyagolható számban voltak már akkor is görög katolikus magyarok, szlovákok és a Nyírségben román szórványok is. Nem fogadható el maradéktalanul az az állítás sem, miszerint a görög katolikus magyarok és szlovákok eló'dei egészében ukrán eredetűek voltak. A hajdúsági görög katolikusság példáján láttuk, hogy ennek a népességnek a magja délszláv eredetű volt, amihez görög katolikus magyarok, ukránok, románok csatlakoztak. A magyar görög katolikus népesség egészéről is elmondható, hogy több etnikum szórványaiból tevődött össze, bár nem kétséges, hogy ezek között a 18. század végén az ukránok voltak legnagyobb számban." I. m. 355. 5. Katolikus Szó 1973. jún. 26. 320