Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Bartha Elek: A szentelmények szerepe Komlóska néphagyományában

A SZENTELMÉNYEK SZEREPE KOMLÓSKA NÉPHAGYOMÁNYÁBAN BARTHA ELEK A szentelmények a katolikus vallásgyakorlásnak történetileg egyik legalapvetőbb, legjelentősebb oldalát alkotják. A vallás tanításainak lényegéhez ugyan kevéssé állnak közel, nem feltételei az örök boldogság elérésének, evilági életre gyakorolt üdvös hatásuk miatt azonban már a korai kereszténységtől fogva általános közkedveltségnek örvendtek. Mindenekelőtt azonban tisztáznunk kell a szentelmények fogalmát. Legáltalánosabb értelemben „a szentelmények az egyház által a szentségek mintájára alapított látható jelek, amelyek bizonyos, főleg természetfölötti hatásokat hoznak létre"

1

. Gyakorlatilag azonban megkülönböztethetünk szorosabb értelemben vett, tulajdonképpeni szentelményeket, amelyek bizonyos cselekmények, mint pl. az ételek megáldása, a templomszentelés, s analogikus értelemben vett szentelményeket. Ez utóbbiak azok a tárgyak, dolgok, amelyeken a szentelés cselekvése történik.

2 A szentelmények egyik alapvető jellemvonása a népi jelleg. Erre utal az is, hogy egyes dolgok háromféleképpen válhatnak szentelménnyé: egyházi szentelés, „sacralis contactus" és népszokás révén.

3 Ezekből csak az első mondható szorosabban vett egyházi szentelménynek, az utóbbi kettő ezzel analogikus, folklorisztikus eredetű. Ennek megfelelően a tágabb értelemben vett szentelmények

4 kiterjedhetnek az élet szinte valamennyi területére, amint ez a középkorban is általános volt.

5 Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a vallásos egyén szinte bármilyen élethelyzetben kérheti az egyház áldását, s a tárgyak megáldatása ugyancsak nem ütközik akadályokba. Ennek legjobb példája az ételek húsvéti megáldásakor szenteltetett egyéb tárgyak nagy száma és változatossága, amely Komlóskára is jellemző. S ezek még az egyházi áldás fogalmán belül vannak. Kiegészítik ezt a már említett analogikus módon létrejött szentelmények, s azok az esetek, amikor a nép maga szentel. A szentelmények korai nagy népszerűségének egyik oka, hogy alkalmazásuk a kereszténységre való áttérés során nem követelt gyökeresen új vallási képzeteket, a pogány mágikus erejű tárgyaktól inkább csak hatásmechanizmusuk közvetett módjában különböznek. A középkori szentelmények nagyszerű és sokoldalú feldolgozása Franz A. 1. MIHÄLYFI Ákos 1921. 423. 2. MESTER Imre 1954. 13. 3. MESTER Imre 1954.16. 4. Katolikus Lexikon IV. 229. — A szentelmények tágabb néprajzi értelmezéséhez lásd még: SZENDREY Zsigmond 1938., WLISLOCKINÉ Dörfler Fanni 1895. 5. MESTER Imre 1954. 37., ZALÁN Menyhért 1927. 46. 311