Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

éppen elbúcsúzik, azokhoz a vőlegény sorban odamegy és megcsókolja őket. Ezt követően indulnak a menyasszonyért. A menetben elöl ment a vőlegény a húgával vagy a nővérével, illetve, ha nem volt. leánytestvére, akkor egy nyoszolyóleánnyal. Őket követi a nagyvőfély és a vőfélyek a nyoszolyóleány okkal, a násznagyok s végül a násznép. A szülők Mogyoróskán otthon maradtak és csak később mentek át a leányos házhoz. A menet legvégén a cigányok mentek, akik szünet nélkül muzsikáltak. A cigányokat egyébként már a konyhatánc alkalmával felfogadják, s a lakodalom végéig ők muzsikálnak. A menyasszonyos ház kapujában a kiadó násznagy, a menyasszony keresztapja fogadta a menetet. Az ajtót bezárja, nem engedi be az érkezőket. Kérdezgeti, kik ezek, honnan jöttek, mit akarnak, van-e igazolványuk, ki a vezetőjük, stb.? Akiadó násznaggyal a kérő násznagy tárgyal. Elmagyarázza, hogy eltévedtek, elfáradtak, pihenni szeretnének. Vezetőjüknek a vőlegényt nevezi meg. Néha fél óráig is folyt a tárgyalás, s csak akkor engedték be őket, amikor a vőlegényre, mint vezetőre hivatkoztak. Ezután bementek, s leültek az U alakban elkészített asztal mellé, s esznek, isznak. A menyasszony ilyenkor még nincs otthon, valamelyik szomszéd házban öltöztetik. A nagyvőfély figyelemmel kíséri az eseményeket, és amikor a menyasszony már majdnem készen van, csendet kér, s bejelenti, hogy elmegy a menyasszonyért, mert a vőlegény nagyon szomorkodik. Ezalatt egy legény, egy csúnya öregasszony, vagy egy cigány felöltözött maskurának, mórikának. A játékos rossz ruhát, kifordított bundát öltött magára, arcát bekormozta, derekára kötelet kötött. Az a fő cél, hogy az illető minél csúnyább legyen. A nagyvőfély ezzel az alakkal tér vissza, mint a vőlegény menyasszonyával. A vőlegény természetesen tiltakozik, mire a nagyvőfély újra elmegy. Másodszor szintén a mórikával tér vissza. A vőlegény újra tiltakozik, s így harmadszorra már az igazi menyasszony érkezik meg. Baskón ilyenkor nem a mórikát vezették be, hanem 2—3 bekormolt arcú leányt, akik meg akarják csókolni a vőlegényt, biztatva, hogy őket vegye feleségül. Miután megérkezett a menyasszony a kiadó násznagy elbúcsúztatja szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, stb. A búcsúztatás után sorba állnak és indulnak a templomba. Hejcén addig nem lehetett elindulni a templomba, míg a kérő násznagy meg nem felelt a kiadó násznagy kérdéseinek. Pl. rámutatott egy nagy kőre a kiadó násznagy és felszólította a kérő násznagyot: „Nász uram, tessék ennek a kőnek a bőrét levenni, addig nem mehet ki senki!" Erre azt kellett válaszolni: ,„Ha nász uram vérét veszi, én is leveszem a bőrét." Akiadó násznagy tovább kérdezett: „Melyik a legnagyobb víz a világon? " A helyes felelet: „A harmatcsepp" (mert a legtöbb van belőle a világon). Az esküvői menetben a menyasszony ment elöl, Mogyoróskán, Regécen és Baskón a fiútestvérével, a többi faluban pedig a nagyvőféllyel, őket követte a vőlegény a leánytestvérével, vagy az első nyoszolyólánnyal. Ezután sorban következtek a nyoszolyóleány ok a vőfélyekkel, a násznép és végül a cigányok. A menyasszony keresztanyja bort, süteményt, kalácsot vitt magával, hogy megvendégeljék a papot. A vőlegény és a menyasszony csak a templomban, a szertartás megkezdése előtt kerülnek egymás mellé. Az esküvői szertartás után — amely az érvényes egyházi előírások szerint történt — a fiatalok megkerülték az oltárt, majd megcsókolták a pap kezében lévő keresztet. Ezt követően a pap kikíséri a fiatal párt a templomból, majd bemennek a paplakba, ahol a hozott ételekből megkínálják a papot. Mielőtt azonban kiérnének a templomból, a harangozó bezárja a kaput, s csak akkor hajlandó újra kinyitni azt, ha fizetnek neki. A fizetés a vőlegény vagy a kérő 302