Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

násznagy dolga. Mikor a fiatalok kiléptek a templom kapuján az asszonyok búzát, rizst, árpát szórtak rájuk, hogy így hulljon rájuk Isten áldása is. Útközben hazafelé menet Mogyoróskán lövöldöztek, pattogtattak a legények a fiatalok tiszteletére. Amikor köztudott volt, hogy a fiatalok csak a szülői akarat miatt házasodtak össze Fonyban, Mogyoróskán és Óhután a legények a templomtól hazáig vezető úton végig kolompoltak. Baskón, Regécen, Óhután, Mogyoróskán, Hejcén a legények kötéllel vagy lánccal elzárták a hazafelé tartó menet útját. Ilyenkor megmondták, hogy mennyit kell fizetni, s csak akkor szedték fel az akadályt, ha a vőlegény vagy a kérő násznagy fizetett. Az út azonban még ekkor sem volt akadálytalan, mert a menyasszonyos háznál a kapu be volt zárva. A főzőasszonyok egy játékbabát felöltöztettek, egy sütőlapátra ráírták az árát, s amíg azt ki nem váltották, nem engedtek be senkit. Itt újra csak a vőlegény vagy a kérő násznagy fizetett. A fizetést gyakran alkudozás előzte meg, ami csak növelte a vidámságot. Ha a menyasszonyt egy másik faluba vitték, a legények szétszedték a kocsit, a szekeret, hogy késedelmet szenvedjen az indulás. Regécen és Hejcén a templomból megtérő menetnek találósokkal állták el az útját. Regécen a szakácsasszonyok azt kérdezték: „Mondjátok meg mi van a biblia közepén!" Az idősebb násznagynak kellett válaszolnia: „És bocsáss be". Ilyen találósokat a legtöbb faluban, így Mogyoróskán, Óhután és Újhútán is ismertek. Mogyoróskán pl. a kiadó násznagy megelőzi a menetet, megáll a kapuban és úgy kérdi: „Minek jöttetek?" A kérő násznagy felelete: „A falnak." Újabb kérdés: „Milyen úton jöttetek?" A válasz: „Szerelem úton." „Mikor állt az Isten féllábon? Mikor a szamár hátára lépett. Mikor volt az Istennek farka? Mikor Jézust keresztelte Keresztelő János és galamb képében szállott rá a Szentlélek.", stb. Az ilyen jellegű kérdések helyes megválaszolása után engedték csak be a menetet. Addigra a vőfélyek már megterítettek, így letelepedhettek az asztalokhoz. Ezt követően vezette be a nagyvőfély a fiatal párt, akik egymás mellett ülve, egy tálból esznek. Mielőtt a vőfélyek a nagyvőfély vezetésével megkezdenék az ételek behordását, a vendégek közösen, de csendben imádkoznak. A lakodalmi vacsora étrendje különösen az utóbbi évtizedekben igen gazdag, sok fogásból áll. Leggyakrabban a következő ételeket eszik: húsleves csigatésztával, kirántott hús, pörkölt, töltött káposzta, pecsenye, főtt hús, töltött tyúk, paprikás hús, savanyúság, kása pirított vajjal, kalács, csörögefánk, tejbekása cukorral és fahéjjal, bor, sör, pálinka. A vőfélyek minden egyes ételt, amit behoztak verssel köszöntöttek, mielőtt az asztalra tették volna. Abaújalpár és Boldogkőújfalu kivételével mindenütt ismerték a csörögefát. Ezt a faágat a főzőasszonyok állították az asztalra, és sok perecet, fánkot aggattak az ágaira, amit aztán a vacsora végén szétosztottak a vendégek között. Vacsora közben és után számos olyan játékot ismertek, szokást gyakoroltak, amelyek a jókedvet, a vidámságot biztosították. Amikor a kását, vagy (pl. Fonyban, Boldogkő új faluban, Hejcén) a káposztát szolgálták fel, megjelenik egy bekötött kezű főzőasszony. A nagyvőfély bejelenti, hogy megégette a kezét, a patikába kell mennie zsírért, adjanak neki pénzt. A szakácsnő körbejárja a vendégeket, fakanalával bökdösi (megtruszkálja) őket, hogy minél több pénzt adjanak. A vacsora után, a tánc megkezdése előtt a nagyvőfély bejelenti, hogy a cigány hegedűjének elszakadt a húrja, ha a fiatalok táncolni akarnak, adjanak neki pénzt. A vőfélyek ezt követően kipakolták a szobából az összes asztalt, csupán egyet hagytak bent az öregek számára. A tánc egész éjszaka tartott. 303