Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

magukra a fiatalokat, sőt gyakran, amikor a leány kikísérte a legényt, vele ment az anyja is. A legények általában este 8—9 óráig maradtak a lányos házaknál, aztán mentek haza. Tavasztól őszig a kapu előtti kispadon ültek, beszélgettek, de ilyenkor sem maradtak 8—9 óránál tovább. Régebben (50—70 évvel ezelőtt) még mindenki a falujából nősült, ment férjhez. Igen ritka eset volt, ha valaki más faluból hozott magának feleséget. Fonyban egy idősebb asszony még emlékezett rá, hogy amikor a menyasszonyt más faluba kísérte át a menet, a násznépből valaki utána lőtt, természetesen csak a levegőbe. A nagyobb lélekszámú falvakban pl. Fonyban, Hejcén, Boldogkőváralján még az alvégiek sem házasodhattak össze a felvégiekkel. Háromhután az óhutaiak csak a legritkább esetben házasodtak össze középhutaiakkal, vagy újhutaiakkal, és szinte soha regéciekkel stb. Ugyanakkor a nemzetiségi hovatartozás (szlovák, kárpátukrán, magyar) nem jelentett végleges akadályt. Természetesen ezek a korlátozások, előírások már a század elején sem voltak általános érvényűek, s inkább a múlt század végén lehettek jellemzőek. A párválasztásnak rendkívül sokféle szempontja volt;

1 ezeknek a szempontoknak a néprajzi módszerű leírása azonban aligha lehet teljesen megbízható. Nyilvánvaló ui., hogy az adatközlők szubjektivitása itt különösen torzító hatású lehet. Úgy tűnik, hogy a legsúlyosabb ok, a legfontosabb szempont — akárcsak az ország más vidékein — gazdasági jellegű volt. A szegények csak nagyon ritkán házasodhattak össze a gazdagabbakkal. Noha a Zempléni-hegyvidék falvaiban elenyészően kevés volt a módosabb családok száma,

5 vagyis ennek a tilalomnak is viszonylag kisebb volt a jelentősége, mégis megesett, hogy a gazdagabb szülők előre megegyeztek a házasságban, s a fiatalok csak akkor értesültek a tervről, amikor a pap először hirdette őket a templomban. Az ilyen házasságoknál a vőlegény többnyire részegen ment az esküvőre. Gyakran megtörtént, hogy a rokonok ajánlottak valakit, szívességből, de természetesen nemcsak ilyen házasságok voltak. Igen gyakran a szépség, a takarékosság, a dolgosság stb. döntött a párválasztásban. Végül említettek olyan eseteket, amikor valaki megrontotta a legényt," hogy őt, vagy a leányát vegye feleségül. Az ilyen házasságok azonban nagyon hasonlítottak Arany János Vörös Rébék-jének történetéhez. Azokat a fiatalokat, akik szülői akarat ellenére házasodtak össze, kitagadták. Ezek vagy elmentek egy másik faluba, vagy csak elhúzódtak a falu másik végébe, de volt olyan eset is, hogy kivándoroltak Amerikába.

6 Miután a fiatalok megbeszélték, hogy összeházasodnak a legénynek valamelyik férfirokona, keresztapja, nagybátyja, esetleg bátyja elmegy megkérni a leányt. Természetesen a legény is elment a kérővel. Megálltak a leány előtt, s a rokon megkérdezte, tetszik-e neki a legény. A leány nem mindenütt adta meg rögtön a választ. Ha nem mondta meg azonnal megkérdezték, eljöhetnek-e később? Ha a leány erre azt felelte: igen, akkor már biztos volt az eljegyzés. A leánynak volt 2-3 napi gondolkodási ideje, de ennek elteltével választ kellett adnia. Elutasítani csak akkor utasították el a legényt, ha a szülők valaki mással 5. A Zempléni-hegyvidék gazdasági-társadalmi, történeti viszonyaihoz vö. BOROVSZKY SamuSZIKLAY János szerk. 1896. CSIKVÁRI Antal szerk. 1939. DONGÓ GYÁRFÁS Géza szerk. 1896-1917. MAKKAI László 1954. 6. Az Amerikába történő kivándorlásnak természetesen nemcsak a szülői kitagadás volt az oka. Vö.: NAGY Dezső 1978. saz ott található irodalom. 300