Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

való viszonyát.

2 Nincs arra terünk, hogy kifejtsük, milyen jelentősége van ebből a szempontból a kalendáris szokásoknak (pl. kántálás, betlehemezés, énekes szokások, stb.). Arra azonban rá kell mutatnunk, hogy bizonyos kalendáris szokásokkal szemben — amely szokáscselekményekben aktív szerepet vállalhatnak a gyermekek — a családi élet szokásaiban csak passzív résztvevőként vannak jelen. Növekedésük során, a szocializáció

3 folyamatában viszont állandóan változnak a társadalmi viselkedés rájuk vonatkozó szabályai. Ez a folyamat részben a család, részben az életkori csoport keretein belül zajlik le. A társadalmi viselkedés változó szabályainak egyik legfontosabb feladata, hogy az azonos, vagy megközelítőleg azonos életkori, de más nemi csoportokhoz tartozó individuumokat felkészítse a felnőtt társadalomba való belépésre, a házasságra. (A szocializáció folyamatának természetesen nem ez az egyedüli feladata, számos más rendkívül fontos funkciót tölt be, mi most az elemzés számára legfontosabb aspektusát emeltük ki.) A leányok és legények közötti ismerkedésnek számos alkalma és lehetősége volt. Az ismerkedésnek persze elsősorban akkor volt jelentősége, ha a fiatalok nem egy faluba valók voltak, hiszen az egy faluba való legények és leányok majd mind ismerték egymást. (Több helyen is említették, hogy az egymáshoz illő leányokat és legényeket a szülők már egész kis korukban egymásnak ígérték. Az ismerkedésnek ilyenkor szinte semmi jelentősége sem volt.) Különösen így volt ez az olyan kis falvakban, mint pl. Mogyoróska, Regéc, Óhuta, Újhuta, stb. Az ismerkedést, a barátkozást, az egymáshoz való közeledést elősegítették a közös játékok, a búcsúk, a vásárok, később a fonó, a bálok.

4 Fonyban az eladó lányok vasárnap a délelőtti mise előtt és után a templom előtt álltak, várták a legényeket. A házak előtt, a kispadon beszélgetés közben is számos ismeretség, barátság szövődött. A leányok általában 16—18 éves korukban mentek férjhez, a legények pedig a katonaidő letelte után házasodtak. A legények persze már korábban is jártak a leányok után. Általában 16—17 éves korukban már a legényekhez tartozóknak tekintették őket. Az ilyen idős fiúkat egy mulatság, vagy bál alkalmával „felavatták", azaz az új legény fizetett néhány liter bort vagy pálinkát a többieknek. Ettől fogva egyenlő jogú tagja volt a legény társaságnak, nősülésre azonban a katonaidő leteltéig nem nagyon gondoltak. A 25 évnél idősebb leány, s a 30 évnél idősebb legény már vénlánynak, öreglegénynek számított. A 15 évnél fiatalabb leányoknak viszont a községházáról kellett engedélyt kérniük, hogy férjhez mehessenek. A legények péntek kivételével mindennap járhattak a leányokhoz. Pénteken azonban, ahogy mondták, „csak a húgyosok mennek." Regécen az idősebb férfiak azt tartották, hogy csütörtökön érdemes a leányokhoz járni, mert akkor meztelenül alszanak. Hejcén és Fonyban csak meghatározott napokon, kedden, csütörtökön és szombaton jártak a legények a leányokhoz. Az a legény, aki már komoly udvarlónak számított, gyakrabban járt el a házhoz. Ilyenkor azonban a szülők már nem nagyon hagyták 2. A kultúrába való belenevelődés kutatásának ma is szinte egyedül használható eredménye KRESZ Mária 1949. Újabban GAZDA Klára 1978. 3. A szocializáció folyamatának, kutatásának ma már hallatlanul nagy az irodalma. Számunkra most elég egy kézikönyv megemlítése, hiszen a probléma részletes tárgyalására úgysem térhettünk ki. JAHODA, Gustav 1970. 4. A fonó ilyen funkcióit is tárgyalja LAJOS Árpád 1974. 299