Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ikvai Nándor: A földművelés jellemzői a Zempléni-hegységben

A gabonának nevezett rozs a kétszerest és a búzát követte vetésterületben. A hegyek között (főleg a szlovák falvakban volt kedvelt) sikeresebben termett, 6—8 magot is hozott.

2 ! Régebbi fajtája a kétsoros (Hegyközben havasi gabona), újabb a négysoros fajta. Termesztését a szalmája indokolta leginkább (zsúp tetőfedőnek, kötélnek, szalmából font edényeknek). A zab jelentős takarmánynövény volt. Mivel a hűvös éghajlaton is jól terem és átlag öt magot is hoz, eléggé elterjedt termesztése. Egyes falvakban a szántók egynegyedét is elfoglalta. A kilenced fizetésben is jelentős mennyiségben szerepel például Füzéren.

22 Szimpla zabból magyar- és német fajtát ismertek. Újabb a fürtös- vagy amerikai zab. Árpát jelentéktelen mennyiségben termesztettek, újabban terjedt el a Hernád menti falvakban. A századforduló időszakában hat- és négysoros árpát vetettek. Kétsoros sörárpát csak néhány faluban termesztettek. Árkán gyűjtött adatok szerint a négysoros árpa forgó volt: őszön, majd tavaszon lehetett vetni. A gabonaféléket a falvak népe egymás közt cserélte, hogy jó termő és nem elfajzott vetőmaghoz jusson. A csere révén kerültek be újabb fajták a területünkre, elsősorban az Alföld felől. A hegyi falvakban számos kenyérpótló gabonafélét is termesztettek. A kölest, hajdinát vagy pohánkát kásának elkészítve fogyasztották. Az emlékezetben élő növényfajták az oklevelekben, irodalomban is előfordulnak.

2 3 A nyomásokon kívüli mellékföldekben jelennek meg először a kapások, a kertekben, gyümölcsösökben, irtásföldeken a takarmánynövények. A krumpli {kompér) hamarosan jelentős növénnyé válik, az országban történő megjelenését követően. A XVIII. században rendszeresen szerepel a kilencedjegyzékekben.

24 A Hegyközben ismert régebbi fajták: szilaj kék-, vagy bivalykrumpli, podlevaki (apró, igénytelen főleg a szlovák falvakban), pehely, vagy pöhöly (fehér, jó termő), Melcer sárga. A nyugati területeken a vörösbilaj-, hópehely és a disznókrumpli a régebbi fajta. A kukorica nem volt jelentős szántóföldi növény. Csak a laposabb, homokosabb határú melegebb falvakban érik be. A hegyek közt éppen csak annyit igyekeztek termelni, hogy zsámicskának elég legyen. A száznapos-, sárga- vagy tizenkétsoros magyarkukorica, a fillér-, Jánosnapi kukoricák az elterjedt fajták. Újabban gyakran vetik takarmánypótlóként a kukoricát sűrűn, csalamádénak. A tavaszi forgóba, vagy a mellékföldekbe gyakran vetettek lencsét, különösen a Hernád mentén. Féléretten kaszálták, oszrókon (állvány) szárították és cséphadaróval csépelték ki. Jobb ára volt mint a búzának.

2 5 A répa termesztése jelentéktelen. Állattartó, hizlaló gazdák ültettek egy-egy keveset, azt is csak e századtól. A kenderföldek minden faluban megtalálhatók voltak, a nyomáson kívül állandó helyük volt. A kender az önellátó gazdálkodás fontos része volt. 50—500 négyszögölnyi 21. BAKÁCS István 1930. 120. 22. BALASSA Iván 1964. 69. 23. FÉNYES Elek 1837. VII. 7.; BALASSA Iván 1964. 70. 24. BALASSA Iván 1964. 127. 25. BALASSA Iván 1964. 130, 186.; a mellékföldek használatához, a kendertermesztéshez ld. FLÓRIÁN Mária 1966. 159-180. 29