Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

gyakrabban a következő volt: tyúkleves vagy húsleves, sült hús, töltött tyúk, töltött káposzta, pörkölt, fasírt. Emellett természetesen mindenütt volt bor, pálinka, sütemények. A mulatság ideje alatt a résztvevők egymást — kivétel nélkül — komának, komaasszonynak hívják. Aki ezt a megszólítást eltévesztette, annak Hejcén és Mogyoróskán egy liter bort kellett fizetnie. Vacsora után avatták fel az új komákat, azokat a vendégeket, akik először vettek részt keresztelői mulatságon. A szokást Óhután, Regécen, Mogyoróskán és Baskón a következőképpen gyakorolták: A résztvevők közül egy legény, vagy egy fiatalabb ember magára vesz egy barna vagy egy piros lepedőt. Ő a pap, aki mellé egy kántor is csatlakozik. Egy rossz fazékba szenet, parazsat és egy kevés tyúkganéjt tesznek, ami erősen füstöl. Ezzel az edénnyel füstölték meg az új komát, miközben értelmetlenül, összevissza énekeltek, gajdoltak. A mulatság hajnalig, néha reggelig is eltartott, főleg az első gyermek esetében. A második vagy harmadik gyermeknél csak néhány vendéget hívtak, kisebb mulatságot rendeztek. Sőt Regécen pl. a második gyermeknek csak igen ritkán rendeztek keresztelői mulatságot. A keresztelő másnapján reggel a keresztanya reggelit vitt a kisgyermeknek. Emellett a gyermekágyas asszonynak is vitt ennivalót a kománé, a kománékosarat. A kosár fűzvesszőből készült egyfülű eszköz volt, amit néha fehérre, vagy valami más színre festettek be. A kosárba fehér pamutruhát tettek, amelynek két végére csíkokat szőttek és ezzel erősítették a ruhát a kosárhoz, hogy el ne csússzon. Az egész kosarat egy abroszba tették, amelyet a két szélénél összefogva a nyakba vetettek. Ebben a kosárban vitték az ennivalót a leves kivételével, amit a kosárba tett baketban vagy szélkében szállítottak. Mogyoróskán, a Hutákban és Baskón két ebédet, s két reggelit vitt a gyermekágyas asszonynak a kománé. Reggel 8 órakor tejeskávét, tésztát, süteményt és pálinkát, délben 12 órakor pedig tyúk-, vagy húslevest, töltött tyúkot, rántott húst, savanyúságot vittek. Néhány családnál délután uzsonnát is vittek: tejbekását vajjal leöntve, „háromsarkos" derelyét túróval, lekvárral. Fonyban és Hejcén egy hétig hordta a kománé a reggelit, az ebédet és az uzsonnát. A már említett ételek mellett reggelire vittek még madártejet, ebédre pedig paprikás csirkét. A többi faluban háromszor vittek reggelit, ebédet és uzsonnát Abaújalpáron és Boldogkőújfaluban uzsonnára tejberizst és fánkot is vittek. A kománéhoz hasonlóan a rokonság is vitt ennivalót a gyermekágyas asszonynak, azzal a különbséggel, hogy ők csak egy reggelit és egy ebédet vittek. Egy héttel, legfeljebb tíz nappal a keresztelő után került sor az avatásra. Az ünneplőbe öltözött édesanya elvitte gyermekét a templomba. Ilyen alkalmakkor egyedül ment, csak a bábaasszony kísérhette el. A pap imádkozik a gyermekért, majd meghinti szenteltvízzel és megáldja a családot. Ezt követően az anya, szenteltgyertyával a kezében megkerülte az oltárt. Avatás után az anya sietett haza, mert aki soká odamaradt annak a gyermeke „szeret majd szomszédolni". Az avatással megszűnik az asszony tisztátalansága, s ettől kezdve ugyanúgy végezheti a házi munkát, mint a gyermek születése előtt. A gyermekek igen korán, néhány éves korukban bekerülnek a hasonló életkorú gyermekek csoportjába, s ettől kezdve az adott életkori csoporthoz való tartozás határozza meg a társadalmi viselkedés rá érvényes szabályait, illetve a szokáseseményekhez 298