Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

házastársak voltak, s az egyik gyermeknél a feleség, a másiknál a férj családjából hívták őket. Különösen az utóbbi időben már úgy választják a keresztszülőket, hogy egyikük az egyik, a másikuk a másik családból származik. A legutóbbi néhány évben már barátokat, közeli ismerősöket is felkérnek keresztszülőnek, s ilyenkor már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a keresztszülők házastársak legyenek. Arra azonban még ma is vigyáznak (különösen Mogyoróskán, Regécen, a Hutákban, Baskón, Abaújalpáron hangyúlyozták ezt), hogy jegyespárt, vagy szerelmespárt ne hívjanak meg keresztszülőnek, mert ellenkező esetben azok életútja rövidesen elválik. Terhes asszonyt szintén nem hívnak meg keresztanyának. Mogyoróskán azt tartják, hogy keresztszülőnek mindig a családból kell valakit meghívni, mert ha nem így tesznek a gyermeket hatalmába kerítheti a boszorkány. Leginkább valamelyik unokatestvért, vagy testvért hívták meg keresztkomának. Más mogyoróskai, regéci családok szívesebben hívnak meg egy jó barátot keresztkomának, mint egy testvért, mert úgy tartják, hogy a testvérből soha nem lesz jó keresztszülő. Baskón, a Hutákban, Mogyoróskán, Hejcén, Regécen az a család, akit meghívtak valahová keresztkomának — ha ezt követően született még gyermekük - azokat hívták meg keresztkomának, akik őket is felkérték. Ilyen esetekben különösen (de általában is), ha valakit meghívtak keresztkomának, a két család között igen szorossá vált a kapcsolat. A gyermek szülei a komával és kománéval általában tegeződtek, bár ez a szokás jobbára a családoktól függött. Sokkal fontosabb volt azonban ennél, hogy a komák minden nagyobb munkában segítettek egymásnak, első segítséget jelentettek. A keresztszülők mindenben nagyon komolyan vették feladatukat, megtiszteltetésnek tartották azt, mert hitük szerint a keresztszülő feladata, hogy a gyermeket „bevezesse az életbe".

1 A keresztelő előtt két-három nappal a bába vagy a szülésnél segédkező rokon, szomszédasszony elment a keresztszülőkhöz, értesíteni őket a keresztelő időpontjáról. A keresztelőt általában egy-két héten belül megtartják, leggyakrabban a születés utáni nyolcadik napon. Ennél csak akkor keresztelik meg hamarabb a gyermeket, ha beteg. Legkésőbb azonban egy hónappal a születés után meg kellett keresztelni a gyermeket, mert egyébként „elviszi az ördög". A keresztelőre mise előtt vagy után került sor. A római katolikusok inkább a reggeli mise után, a görög katolikusok pedig inkább este, „vecsernyekor" kereszteltették meg az újszülöttet. A keresztelő időpontját, egész menetét a szülés után röviddel alaposan megbeszélik a pappal. A keresztelőre a csecsemőt szépen felöltöztetik abba ruhába, amit erre az alkalomra vett a komaasszony. Fonyban a gyermeket tiszta fehérbe öltöztették, majd egy négyszögletes párnába tették, amit alulról felhajtottak és dunnakötővel összekötöttek. Abaújalpáron, Boldogkő újfaluban és Boldogkővár alján ugyanúgy öltöztették fel a csecsemőt, mint egyéb napokon. A fiúk kék, a leányok kék, fehér vagy rózsaszínű ruhát öltöttek. A többi faluban a kisgyermeket ünnepi pólyába fektették, ami nem volt egyéb, mint egy ritkán használt, hófehér, négyszögletes, körbe csipkefodorral díszített párna. 1. Dolgozatunknak nem célja az összehasonlító adatok felsorakoztatása, még a hivatkozás szintjén sem. Számunkra most egyedül a címben jelzett téma kifejtése a lényeges. Néhány esetben azonban, amikor elképzeléseinkhez közelálló tanulmányokról tudunk hírt adni, kivételt teszünk. Ilyen jellegű munka ŐRSI Julianna 1974. 296