Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

Az egészet egy mintás, háromujjnyi széles kötővel kötötték át. A kötő mintája a fiúknál kék, a leányoknál rózsaszínű volt. Óhután a kötők végén színes szalagok is voltak. A keresztelőre, a templomba a keresztanya vitte a csecsemőt. Mikor kiléptek a házból, ezt mondták: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Zsidót viszünk, keresztényt hozzunk!" A kisgyermeket a keresztanya vitte az ölében, mellette ment a keresztapa. Mogyoróskán, Hejcén az is előfordult, hogy a bába vitte a gyermeket a templomig, és csak ott vette át a keresztanyja. Ezt azonban kivételnek kell tartanunk, mert a kománé szégyennek tartotta, ha nem ő vitte a keresztgyermekét. A keresztelőn a keresztszülőkön kívül részt vett a szűkebb rokonság is, akiket emiatt lógókomának neveztek. A menetben elöl haladtak a keresztszülők, s őket követték a többiek kettesével. A szülők nem mentek el a keresztelőre. Az apa ugyan néha ott volt a szertartáson, az anya azonban soha, mert őt még tisztátalannak tartották. Maga az aktus, a keresztelés az egyház előírásai szerint történt. A keresztanya egész idő alatt az ölében fogta a csecsemőt. Mellette állt a keresztapa szentelt gyertyával a kezében. Baskón és Mogyoróskán említette néhány idősebb görög katolikus adatközlőm, hogy régebben a szertartás után a keresztapa átvette a csecsemőt, megkerülte vele az oltárt, majd megcsókolta a keresztet. A keresztelőről hazatérőket a szülők és a család többi tagja fogadja. A keresztszülők a következő szavakkal léptek be a házba: „Zsidócskdt vittünk, keresztényt hoztunk." Ennek a mondásnak természetesen számtalan formája ismeretes, pl. Hejcén a következő szavakkal léptek a szobába: „Zsidót vittünk, keresztényt hoztunk. Tartsa meg az Isten szülei örömére, Isten dicsőségére!" Egy főnyi változat: „Vittünk zsidócskdt, hoztunk kereszténykét". A keresztelőről hazatért csecsemőt Óhután a bábaasszony kivette a keresztanya kezéből és az asztal alá tette, majd szólt az apának, hogy váltsa meg a gyermeket az ördögtől. Akkor az apa fizetett néhány forintot a bábának, mire az, az apja kezébe adta a gyermeket. Akisgyermeket hazatérte után soha nem tették az asztalra, hanem az asztal alá, párnára vagy kiságyba, mert ellenkező esetben nehezen fog megtanulni beszélni, dadogós lesz. (Ezt a hiedelmet főleg Mogyoróskán hangoztatják gyakran.) A keresztelő napjának estéjén tartották a keresztelői lakomát, a keresztelői mulatságot, a komaságot. A vendégeket, testvéreket, rokonokat, barátokat és a papot este 7—8 óra körül szokták összehívni. Ahol valamilyen okból (pl. szegénység, sokadik gyermek, stb.) nem tartottak mulatságot, ott délután hívták össze a vendégeket egy rövid együttlétre. A vendégek mindig vittek magukkal valami ajándékot az újszülöttnek, noha ez nem volt kötelező. A keresztszülők azonban minden esetben adtak valami kicsinységet keresztgyermeküknek. Leggyakrabban pénzt adtak, amit vacsora alatt titokban a kisgyermek párnájába dugtak. A vacsora előtt vagy után a keresztapa egy tányérral a kezében körbejárta a vendégeket és pénz kért akisgyermeknek „cipőcskére, ruhácskára". Mogyoróskán a vendégeket érkezéskor rögtön felszólította a keresztapa: „Pénzt tegyetek az asztalra, mert a baba úgy született meztelen, adakozzatok cipőre, ruhára!" Fonyban, Hejcén és Mogyoróskán az étkezés megkezdése előtt mindannyian felálltak és imádkoztak, kérve Isten segítségét. Ezután egymondatos köszöntőt mondtak, leginkább a keresztapa, de gyakran mintegy kórusban a vendégekkel: „Éltesse az Isten az újszülöttet, édesanyjával együtt!" Ezt követően kezdődött a vacsora, amelynek étrendje leg297