Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

A CSALÁDI ÉLET SZOKÁSAI ÉS A TÁRSADALMI VISELKEDÉS SZABÁLYAI A ZEMPLÉNI-HEGYVIDÉKEN NIEDERMÜLLER PÉTER A családi élet szokásainak egyik legfontosabb feladata körülírni, meghatározni és kifejezni egy adott kiscsoportnak (a családnak) a társadalomban (a helyi közösségben) betöltött szerepét. Az individuum szemszögéből ez a folyamat a születéssel kezdődik, a társadalom szempontjából azonban a házasság (mint az új család kialakulásának első fázisa) jelenti ezen folyamat kiindulópontját. Mivel azonban meggyőződésünk, hogy a családi élet szokásainak és a társadalmi viselkedés szabályainak szoros összefonódása az emberi élet egészére jellemző, hasznosabbnak látszik, ha az egyén szemszögéből közelítjük meg az említett folyamatot. A születés, a keresztelő szokásköre az egész Zempléni-hegyvidéken nagyfokú hasonlóságot mutat. Az asszonyok odahaza szültek, hol egyedül, hol valamelyik szomszédasszony, hol pedig a bába segítségével. Az újszülöttet sem régen, sem ma nem lehet születése után azonnal megkeresztelni. Ezért nagyon vigyáztak, hogy a csecsemőt rontás ne érje. így pl. abban a szobában, ahol a csecsemő feküdt, egész éjszaka égették a petróleumlámpát, hogy a gonosz erőket ily módon távol tartsák. Az anya a keresztelőig nem ment ki a házból és soha nem hagyta egyedül a kisgyermeket. Ha látogatók jöttek, kereszt alakban megköpdöstek az újszülöttet, hogy „szemrül ne essen". Ugyanakkor más vidékekkel ellentétben, már a keresztelő előtt is nevén szólították a kisgyermeket. Csupán néhány idősebb adatközlőm jegyezte meg (főleg Mogyoróskán és Baskón), hogy a keresztelőig nem mondta ki a gyermek nevét, mert ha a gonosz meghallotta volna, el is vihette volna a csecsemőt. A keresztelőt igyekeztek a szülés után minél hamarabb megtartani. Még a kisgyermek születése előtt a gazda, az apa felkért valakit keresztkomának és keresztkomaasszonynak. A felkérés előtt a szülők előre megtudakolták, hogy vállalják-e a komaságot, mert a visszautasítás igen nagy szégyen, sőt Baskón azt tartják, amelyik családot visszautasítják, azt nagy baj fogja érni. Az apa, amikor megy felkérni a jelöltet, ünnepélyesen felöltözik, ünnepi ruhát ölt magára. A felkérésnek állandó, sztereotip szövege nem volt, egyszerűen megkérték az illetőt, legyen keresztkoma. Regécen, Mogyoróskán, Regécen, a Hutákban, Baskón, Abaújalpáron hangsúlyozták ezt), hogy („Kedves komán, eljöttem, hogy gyere el keresztkomának! Eljöttelek Benneteket meghívni, hogy lennétek szívesek eljönni keresztkomának!"), ezek azonban aligha tekinthetők állandósult formáknak. Felkéréskor nem csaptak vendégséget, de az apát leültették és megkínálták borral, pálinkával, esetleg süteménnyel. Minden gyermeknek egy keresztszülőt, azaz egy keresztanyát és egy keresztapát választottak. A keresztszülők általában 295