Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Diószagi Zsuzsa–Barna Gábor: Komlóskai mondák

A monda és mese határán álló történetet a komlóskai mondakörben is találunk.

1 s IV. A mondák szereplői. A mondák szereplői általában egyszerű emberek, a falu lakói, akiket mindenki ismer, ha másként nem, hallomásból. Az adatközlők törekszenek is a pontos névmegjelölésre. Kolemás Gyuri körül több monda keletkezett, de nem ő az egyetlen, aki több történetnek is a hőse. Ez a konkretizálás a természetfelettinek a hitelességét még akkor is biztosítja, amikor a hitvilág már sorvadóban van. A természetfeletti erővel rendelkező hősök között a férfiak a nagyobb tudományúak. Az asszonyok az esetek többségében rossz akaratú boszorkányok, akik embereket, állatokat megrontanak, elviszik a tehén hasznát, összeütközésük esetén csaknem kivétel nélkül a férfiak kerülnek ki győztesen, ami a hiedelemmondák realitását hangsúlyozza és az elmúlt idők patriarchális családszerkezetét tükrözi, melyben az asszony csak alárendelt szerepet játszhatott. V.A mondák nyelvezete. A falu ruszin anyanyelvű, bár mindenki tud magyarul, az idősebbek nem szívesen beszélik a magyar nyelvet. Gyűjtésem során ez problémát is jelentett, mert a jó mesemondók nem magyarul, hanem ruszinul mesélnek, csak kérésemre mondtak el néhány történetet magyarul. A mondákat történetnek vagy esetnek nevezik, a monda szót nem ismerik. Gyakran szlávos fordulattal is találkozunk a magyar szövegben. Kevesebb névelőt használnak, mint az irodalmi nyelv. Több alany esetén az állítmányt többesszámba teszik. A magyar szövegben szórendi hibák is előfordulnak. Ezek szláv sajátosságok. A helyneveket váltakozva ruszinul vagy magyarul adják meg. Ha a monda elbeszélésénél több ruszin is együtt van, gyakran előfordul, hogy átváltanak ruszinra és ha a beszélő már befejezte, akkor fordítják le közösen magyarra. Gyakran csak egy kifejezésnél kér segítséget a beszélő. Ezek a nyelvváltások nemcsak nyelvileg teszik töredezetté a mondát, hanem stílusában és tartalmában is, amely a magyar nyelvű változatokon különösen érződik. VI. A férfi és a női adatközlők. A két nem mondaanyagában jelentős különbség mutatkozik. Élesen elválik a két psychikum és a gazdasági munkamegosztás is tükröződik. A nők élmény szinten a tehénrontásról és annak elhárításáról beszélnek a leggyakrabban, esetleg a fonó környékén megjelenő szellemekről. A nők kötöttebb, házhoz és családhoz erősebben kapcsolódó életmódja e területen is meglátszik. A férfiak mondaanyagát nagy részben az utazások alatt látott száguldó lovakról, ugató kutyákról szóló mondák teszik ki. A történeti mondákról és a mamuláról szóló történeteket mind a férfiak, mind a nők szívesen mesélik. A férfiak és a nők előadásmódjában is találunk jelentős különbséget. A nők bővebben adnak elő, de több megszakítással, míg a férfiakra a tömörebb és feszültebb előadásmódjellemző. Mind a két nembeliek szívesen dramatizálják a mondákat. Különbség van a nők és a férfiak nyelvtudásában is. Mint általában minden hagyományt, úgy a nyelvet is az asszonyok őrzik jobban. Ritkán mozdulnak ki a faluból, ezért 15. Vö.: DÉGH Linda 1957. 317. 288