Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Diószagi Zsuzsa–Barna Gábor: Komlóskai mondák
nincs gyakran szükségük a magyar nyelvre, amíg a férfiak, ha utaznak, rákényszerülnek arra, hogy ne az anyanyelvükön beszéljenek. 1 6 VII. Mondahagyomány'ozódási alkalmak. A mondák nagy része közszájon forog. Az emberek beszélgetés közben is gyakran elmondanak egy-egy mondát, esetleg példaként, intő szándékkal. A lányok farsang idején még ma is járnak fonóba, bár Komlóskán már nem fonnak, de egy-két helyen még felállítják a szövőszéket, de a fonalat készen veszik. A fonóban a társasjátékokon kívül szívesen szórakoznak boszorkányos történetekkel. Örömmel fogadnak a fiatalok korosabb asszonyokat, mert több mesét, érdekes történetet tudnak. A másik mondahagyományozódási alkalom a tollfosztás. Többnyire idősebb nők fosztják a tollat annak, aki meghívja őket. Ezért a gazdasszony vacsorával és borral kínálja a fosztókat, szükség esetén visszasegíti a munkát. Gyakran éjfélig is együtt vannak, jut idő beszélgetésre, mesélésre is. A mondák és mesék terjesztésében nagy szerepet játszanak egyes jó mesélők. 17 Fontos helye van a falu életében a kocsmának, ahová a férfiak is, nők is egyaránt eljárnak, beszélgetnek és híreket cserélnek. Vasárnaponként ebéd után kiülnek a kapu elé trécselni, visszaemlékezni a régi eseményekre. A mondák, történetek egy része ilyen spontán összejöveteleken is terjedhet, hagyományozódhat. Figyelemre méltó, hogy a történeti hagyományok tág köre, szemben a hiedelmekkel (Pusztavár, Csirke Margit stb.) erősen él a mai gyerekek körében is. ADATTÁR 1. „Régen Máriafalva volt a Pusztavár másik oldalán. Itt szénégetők laktak, először kunyhóban, később faházakat építettek és ide költözött a falu. Régen itt kurucok uralkodtak és azoknak csak egy szemük volt." {Koritár Ferencné, 73 éves) 2. „Először . . . jöttek ide juhászok, utána szövők, mert most is sok a szövőszék. Itt mindenütt fa volt, kivágták, házat építettek, betapasztották, ugy laktak." (Mackanyics Petemé, 33 éves) 3. „Csirke Marcsa települt le a Pusztavár másik oldalán. Itt még erdőség volt, ide favágók telepedtek, mert itt volt viz. Mikor ide telepedtek csak faházak voltak. Régen nem Komlóska volt, hanem Homlóska, még a falu táblájára is ez volt irva." (Kis András, 75 éves) 4. „Régen itt csak kurucok és tatárok laktak és egyszer eljött ide Csirke Margit és tőle van a falu. A falu száz évvel idősebb mint Sárospatak. Régen itten aranyat ástak és a neve az volt, hogy Aranyos Komlóska." (Koritár Ferencné, 73 éves) 5. „A Puszta várat Csirke Margit építette. Nem Csirke Margit, hanem a népek, mert ő dolgoztatott a néppel. A Szkalkáról hordatta a meszet. Hát nagy gazember volt az a Csirke Margit, nem hiába, hogy Csirke Margitnak hívták." 6. „Csirke Margit Rákóczi felesége volt. Pusztaváron volt a kastély, ott nem volt viz és lejárt fürödni a kis kúthoz (Kolobjankahoz). A férje hiába csináltatott neki cipőt, nem volt jó. Mikor 16. A nyelvi akadály tipikus esetét találtuk Varga Jánosnénál, aki ruszinul folyamatosan beszél míg magyarul csak férje segítségével tudott elmondani egy-egy történetet. 17. Közülük is meg kell említeni Fehér Dávidot, éjjeliőrt, aki gyakran népes hallgatóságnak beszélt, elsősorban ruszinul. 19 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 289
