Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

BODROGSZENTESI MONDÁK ÉS LEGENDÁK FERENCZI IMRE Az eddig publikált és kiadatlan mese- és mondagyűjtések messzemenően igazolják, hogy a zempléni tájak bőkezűen jutalmazzák a kutatókat.

1 Erről tanúskodik a Faluszeminárium Adattára (Sárospatak), a bodrogközi Láca és Karcsa mese- és mondaanyaga,

2 az ÚMNGY taktaszadai kötete,

3 Tarcal történelmi néphagyománya,

4 továbbá e sorok írójának néhány közleménye,

5 valamint az 50-es években és a későbbiekben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete támogatásával végzett terepmunka során regisztrált kötetre rúgó szöveg a Bodrogközből és a Hegyköz mindkét oldaláról.

6 Kitekintéssel az is megállapítható, hogy különösen az agrár életformához és a pásztorélethez kötődő babonás történetekben, s a történelmi tárgyú mondák néhány jelentős csoportjában erős rokonság, sokszor pedig világos egyezés ismerhető föl azzal, amit keleti és délkeleti irányban a régi ungi, beregi, ugocsai és a mai szabolcs-szatmári magyarság szájhagyománya megőrzött.

7 Nyugat felé, a szomszédos Abaúj és Borsod területén ugyancsak megfigyelhető bizonyos tematikai hasonlóság, de az a benyomásunk, hogy éppen Zemplén az Erdélyig nyúló magyar hagyományövezet északi és északnyugati határa. Bár e 1. Bodrogszentes (Plesany), Csehszlovákia. A gyűjtés időpontja 1964. március. Följegyzés gyorsírással. Közleményünk Szűrös István 68 éves gulyás elbeszéléseinek egyik részét tartalmazza. Meséinek és mesei jellegű történeteinek bemutatására a terjedelmi korlát miatt itt nem vállalkozhatunk. Ezúton köszönöm meg újra azt a szíves baráti segítséget,amit annakidején dr. Márkus Mihály'tói és Tolvaj Bertalantól kaptam. Fájdalom, hogy a szlovákiai magyar nemzetiség kulturális ügyeiben olyan sokat fáradozó Tolvaj Bertalant élete derekán elragadta a halál. E sorok írója kegyelettel ó'rzi emlékét. Másrészt kedvező lehetőségnek tekintjük, hogy kalauzolásuk eredményeként az áldozatkész Szűrös István elbeszéléseit itt közreadhatjuk. 2. FÖLDYNÉ VIRÁNY Judit 1957.; BALASSA Iván 1963. 3. SZABÓ Lajos 1975. 4. DOBOS Ilona 1971. 5. FERENCZI Imre 1960/a. 5-31.; FERENCZI Imre 1960/b. 389-433.; FERENCZI Imre 1960/c. 62-81.; FERENCZI Imre 1963. 107-128. 6. Valádi Erzsébet és magam gyűjtésére hivatkozom, mint kezdeményre. Nagyobb része népmese és azzal rokon (anekdota, trufa, legenda, monda) elbeszélés. Kovácsvágási és makkoshotykai mesét adott közre és elemzett: VALÁDI Erzsébet 1955. 243-255. 7. Eltekintünk a citálható források fölsorolásától, de helyénvaló megjegyezni, hogy személyes tapasztalatokra is épül megállapításunk. 1972-ben módunkban volt Kárpát-Ukrajnában szép számmal népmesét és főképpen mondahagyományt, továbbá népszokást gyűjteni. Vö.: FERENCZI Imre 1973. 35-50. 271