Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ikvai Nándor: A földművelés jellemzői a Zempléni-hegységben

mértéke és időbeli sorrendje is más és más a fenti hármas tagozódáson belül. A leghaladottabb, a kárpáti-, de sok alföldi vonást is hordozó kultúrát a Hernád és a Bodrog völgyébe nyúló falvakban találunk, amelyek mintegy 10—15 éves késéssel követték az országos fejlődési szintet (eszközváltás, termények, földművelés rendszerei, termelési módok stb.). Ezek után következett a tágasabb völgyek néhány faluja (pl. Fony, Árka, Füzérkomlós, Pálháza), ahol erőteljes kárpáti hatások fedezhetők fel. A hegység belsejében levő, részben szlovák falvak (pl. Mogyoróska, Háromhuta, Vágáshuta, Komlóska, Kovácsvágás) kultúrájánál találhatók meg a legarchaikusabb és szinte minden vonásában a kárpáti földművelő kultúra jegyeit hordozó jelenségek. Ez utóbbi falvak földművelése ma is a legelmaradottabb. Többségében — a kedvezőtlen földrajzi adottságok miatt — itt nem is alakult termelőszövetkezet.

4 A földművelés intenzitása, a földterületek birtokbavétele (a fent említett fáziskéséssel) követi az országosan zajló jelenségeket. A falvak népe a településhez tartozó határból a XIX. század második felére minden művelésre alkalmas területet eke alá fogott. A XVII. századtól nőtt meg jelentősen a művelés alá vett földterület, főleg irtások révén, amelyet a fennmaradt dűlőnevek és okleveles adatok sokasága bizonyít. Ezt a jelenséget a II. József-féle térképek is világosan mutatják a jelenlegi művelési térképekkel történő összehasonlításkor. Néhány falu a XVIII. században teljes egészében saját irtásaira települt (Huták). Az irtások emlékét őrzi a ma is minden háznál meglevő irtókapa. Az irtás sok helyen meghaladta a jobbágyság kezén levő telki állományt.

5 Ezeket az irtásokat néhány évig ingyen használták, majd dézsmát, máshol egy összegben bért fizettek utána.

6 A jobbágyfelszabadítás után az irtásokért megváltást kellett fizetni, vagy elvette azokat az uradalom. A földeket (főleg a hegyi falvakban) az utak mentén, a falvak végén kerítésekkel védték a legelőre járó állatoktól. A talaj termőrétege általában vékony és gyenge, silány. Trágyázás nélkül alig terem. A meredek oldalak földjeinek egy részét a lejtőre merőlegesen művelik (szántják), és a hegyvidéki földművelés sajátossága, a teraszos művelés is megtalálható, főleg a szőlőknél. A nagyméretű irtások, a trágyázás nélküli termelés a török, majd a kurucháborúk miatt a népesség a XVII. század végére erősen megcsappan. A mai etnikai képet a XVIII. század végén megindult telepítések (szlovák erdőmunkások) alakították ki véglegesen.

7 A FÖLD ÉS MEGMUNKÁLÁSA A jobbágyok kezén levő telki állományt a falvak népe nyomásos rendszerben művelte. Akétnyomásos gazdálkodás (vetés-ugar) emlékét legkésőbb 1715-ből rögzíthetjük.

8 Balassa I. Abaúj megye 1715-ös összeírása alapján megállapította, hogy a megye 4. BALASSA Iván 1964. 164-171.; IKVAI Nándor 1967. 172-181. 5. A terület növelésére, a terméseredményekre vonatkozóan részletes adatokat sorakoztat fel BALASSA Iván 1964. 13. kk. 6. BALASSA Iván 1964. 177. 7. Vö. BALASSA Iván 1964. 11-31. 8. BAKÁCS István 1930., 89.; MAKKAI László 1954. 381. 26